Kenyerekről

Szeretek kenyeret sütni. Ritkán van hozzá kedvem, de szeretem csinálni.
Születésnapomra kaptam egy kenyérsütő napot Z úrtól ajándékba, vagyis mint kiderült, tulajdonképpen egy nyolc órás táplálkozástudományi továbbképzést. Ismer már, tudja, hogy ez érdekel. Persze azt is tudja, ha egyébként delegált volna egy ilyen tisztatekintetű szittyákból álló klubba, az életben el nem megyek.
A nap végén elégedett és jóllakott voltam, és szépen halványult a délelőtti halálközeli élmény. 
Délelőtt ugyanis, míg kovászolódott a kenyér, egy növénynemesítő agrármérnök (mellékállásban hobbimessiás,) tartott előadást. Már első látásra megvolt az érzés, hogy nem lesz könnyű napom, de amikor olyan mondatokat hallottam, hogy 'A Jézus korabeli rendszert tudjuk így visszahozni.' meg hogy 'már a sumérok is tönkölybúzát kaptak az asztronautáktól', azt ne is említsem, hogy 'az eredeti genetikai kód egyre inkább előtérbe tör, egyre több ősmagyar születik' - hát itt elég erőteljesen kezdett rángani a bal halántékomon a  baromságot jelző ér.
Amit viszont ezen kívül mondott, amikről beszélt egész nap, az lebilincselő volt, érdekes is, megszívlelendő is. Tulajdonképpen azt mondta, amit múltkor abban az amcsi könyvben olvastam, mégpedig hogy ételt kell enni, nem élelmiszert. Sok érdekes dolgot említett, mint például, hogy milyen növényeket nem tanácsos enni, no meg hogy tessék otthon sütni tönkölyből, mert az rendkívüli módon ellenáll a fertőzéseknek, meg a sugárzásnak. És a legfontosabb, hogy csak olyantól vegyünk ételt, akit ismerünk, akiben megbízunk, és mi főzzünk, süssünk, mert amit a boltban kaphatunk, az nagyrészt nem embernek való étel. Azért ezt egy nagyvárosban nem egyszerű megoldani...
Aztán sütöttünk is, megmutatta, hogyan kell kovászt készíteni, meg hogy a hüvelykujjunk alatt lévő Vénusz dombbal kell dagasztani, mert attól megy bele a szeretet a kenyérbe. És hogy csak azelőtt szabad bevágni a kenyeret bortovaéles késsel, hogy betolnánk a sütőbe. (Ezt sosem bírom kivárni.)
Összességében tehát egy sütőtanfolyamon voltam, amit egy zseniális, ámde kissé zavart fickó tartott, és amit belengett az ősmagyar öntudat, no meg némi diszkrét világvége hangulat. Azt hiszem, a megszállottsága nagyrészt tiszteletreméltó.  Sok bölcs gondolattal lettem gazdagabb, a tetejéről meg lesöpörtem a hülyeségeket.