Posta scriptum

Jó, elmesélem, mert lehet belőle tanulni erről a jógadologról is, meg a relaxációról is, meg az energiákról is. De arra kell vigyázni, hogy nem lesz kedves.
Szóval én türelemmel voltam egy ideje, pedig már egészen elbódított ez az új szerelem, ez a kis hercig netbook, amit kinéztem magamnak. Az iskolai magammal hurcolós notebook ugyanis már igencsak viharvert, meg akkora, hogy minden reggel megkérdezi a postás, végképp az iskolába költözöm-e, és rohadt nehéz is. (Öööö, ez utóbbi persze nem baj, mert egyébként marhára edzett vagyok, és nem is fáj a vállam tőle, ááá dehogy.) A lényeg az, kinéztem egy kis netbookot, hogy majd azon fogom a bejegyzéseket bejegyezni, meg ilyen-olyan magvas gondolatokat képernyőre vetni, miközben van az vagy egy kiló és még be is fér az új ikejafemili hátizsákomba. Nem is volt semmi baj, mert életemben először önerőből terveztem beszerezni egy technikai izét, nem kellett hozzá családi támogatás. Ha a nyugdíjamat az államnak ajándékoztam, gondoltam, ennyi hmm kompenzációt megengedhetek magamnak, és a reálhozamomból megvásárolom.
Ennek megfelelően nézegettem a neten a típusokat, és türelmesen vártam a postást. Vártam-vártam, de nem jött.Érdeklődtem a postán, de kedvesen mosolyogtak, hogy nem dehogy, nem küldtek nekem semmit. Aztán költöztünk, de elővigyázatosságból kint hagytuk a nevet a postaládán az új lakóval egyeztetve, hogy nehogy megzavarjuk a királyi posta olajozottan működő gépezetét. Semmi.
Ma türelmem végére érve felhívtam a biztosítót, mert az elszámolást megkaptam, csak a pénzt nem. Komoly IQ gyakorlat után (ezt a telefonközpontot használja a CIA az ügynökök kiválasztására) az ötödik hívásra (remélem 600 forint per darab) élő emberrel sikerült kapcsolatot teremtenem. Mondom a kedves hangnak, nem vagyok én türelmetlen, nemazér hívom, csak már a sánta Pista bá is elitta a reálhozamát a sarki Kopasz Kutyában, nem kellett volna nekem ezt már megkapni? A mosolygós hang aztán mondta, hogy de, nagyon meg kellett volna, mert augusztus kilenc körül postára adták. De nem köll izgulni, tessek bemenni a postára, és kérdezzek rá.
Pénteken persze nem kellene az embernek dolgokat intézni, mert pénteken ez az egyhegyűség nem annyira megy már, meg a légzés se, legalábbis délután ötkor, mert reggel még egészen békésen sikerült csereberélni a gázokat a nappali szőnyegén, csakhát azóta ugye volt káosz minden mennyiségben, meg vezetés a zsúfolt úton, meg kiskorúnak cipővásárlás, meg két csacsogó harmadikos a hátsó ülésen ... Mindegy, mert ugye az energiák.
Postán ablak mögött ügyfélfogad a nő. Még mosolyog is, benne is megvan ez az egyensúlyratörekvő szándék. Mondom érdeklődöm, mondja, keres. Elnézően mosolyog, hát nem, dehogyis van itt. Mondom, akkor keressük meg esetleg ebben a szép nagy postai elektronikus univerzumban. De azt nem lehet, mert ahhoz kell a szám, és a szám szónál már egy kicsit morcos, és mintha egy cseppet vicsorítana is, hogy a kurvaanyámat kötözködök itt pénteken a szaros száztizenháromezremmel. Nem tétovázom, üdvözült mosollyal tolom elé a postai azonosítót. Erre aztán már a két középső homlokráncolásba kiül egy izzadságcsepp, és a hátsó örlőket kicsit összeszorítva mondja, hogy ez nem elég.  Nagyon uralkodom magamon, hogy ne olvassa le az arcomról a gyanút, hogy azért van így kiakadva, mert simán lenyúlta a pénzem, és elmentek a Sanyival Egyiptomba, és tisztességtelenül még azt is gondolom, hogy peeersze, mert a Sanyi se dugta volna meg soha, ha nem fizeti be erre az útra, de ráadásul még egy normális orgazmusra sem volt képes, mert feszt azon izgult a szerencsétlen, hogy megcsípi a maláriaszúnyog, pedig az ott a négycsillagosban elő nem fordulhatott, és az a szemét Sanyi, amikor lement a bárba, hogy megkeresse, ott fogdosta azt a kis német kurvát, pedig ő csak annyit mondott, hogy migrénje van, és kér egy fél órát egyedül.
Milyen öt szám? Eddig mindig elfogadták minden postán. nincs több szám, ezt a postától kapták. Nem érti, hogy nem elég? Mit nem ért ezen? 13 számot kér a számítógép. Hiába ütöm be ezt a nyolcat. De értse meg, hogy nincs több szám. A picsába, keresd már te is azt a gyürmölőt bazmeg, akarnám mondani neki Cippótól idézve, meg nevetve egyet, hogy ne már, hogy ez egy misönimpásziből, jó nem egy Mol-pakett ára, de akkor is!
De péntek van, kurva melegem van, haza szeretnék jutni végre, először a héten hat előtt, és igen, még a kibaszott netbookot is szeretném megvenni. És már nem tudok türelmes lenni, meg lélegezni, meg koncentrálni legbelülre, hanem szeretném azt ordítani az arcába, hogy ha már lenyúltad a pénzem, remélem, legalább egyszer az életben jól megdugtak, meg hogy azért egy hűtőmágnest bazmeg hozhattatok volna.
De annyi erőm még van, hogy csendben legyek és gyorsan kijöjjek a postáról. A biztosítós megígérte, hogy hétfőre még az utalást intéző Szabóné leánykori igazolványkép azonosítóját is előkeresteti. De a postásnőhöz vissza kell mennem, mert ő minden titkok tudója. Asszem hétfőn már a Gorcsevvel megyek.