Az ember mindig jobbat remél, mint ami van. Így marad életben. Van biztosan erre valami lelki állandó, mint a fizikában a normál állapot, hogy akkor normál hőmérsékleten és normál nyomás mellett, csak hát emberek esetében, attól tartok elég nehéz a normál hőmérsékletet biztosítani, a normál nyomásról meg már ne is akarjunk beszélni.
A szó teremtő ereje mellett a lélek rombolásáról alig esik szó. Pedig önmagát semmi sem rombolja hatékonyabban, mint a lélek. Hogy ez mi: biológia, kémia, esetleg fizika, azt nehéz megmondani. Vagy vírus. Depresszióvírus... Kell azért ennek valami nagyon egyszerű magyarázat.
Biológiailag az idegrendszer alultápláltságában keresgélhetünk, B vitamin vagy magnézium, kémiailag esetleg a test savasodása adhat okot aggodalomra, fizikai magyarázatként a mágneses változások hatására gondolhatunk. Már ha akarunk egyáltalán gondolni valamire.
Pedig tulajdonképpen szépen süt a nap. Meleg is van. Mégsem vagyok jól.
Vagy a nyomás nagy, vagy a belső hő, vagy a B vitamin, vagy a magnézium, vagy a savak, vagy a mágnesek, vagy valami vírus ... vagy egyszerűen csak elégnek tűnik az itt eltöltött idő. Van ilyen.
