Laurie Anderson

Nem olyan könnyű megmondani, mi vonz egy emberben, de biztosan nem egyszerűen az, amit létrehoz. Inkább az, ahogyan valamit létrehoz, és ahogyan az alkotás és az ember kapcsolata tükröződik a munkájában.
Már amikor a nyolcvanas években először hallottam Laurie Andersont, megfogott valami ebben a nőben. Nem a zenéje.
Nem tudom, hogy kell azt hívni, amit csinál, vagy hát tudom, de az elnevezéseknek nincs jelentősége. Van viszont jelentősége egyrészt a hangjának, a zenei virtuozitásának, a gondolatiságának, annak hogy úgy zenél, képeket hallok.
Sokféle stílusa van, hol jobban, hol kevésbé emészthető.  Rees után ma Anderson, mert valahogyan ez a nő csillagász és kozmoszkutató, matematikus és nyelvész. Közben zenész, aki képeket készít.
Milyen zene ez? Van benne mindenféle. A minimalizmusból annyi amennyi még jó, az elektronikából annyi, amennyi még nem embertelenít el, a hangjából pedig végtelen sok.
Laurie Anderson hamarosan hatvanöt éves lesz. Azt szeretném, ha száz évig élne.




1:13-nál 'so thick', nem 'so think', de egyébként stimmel.

Verseny

Annyi hülyeség volt a világban ezen a hétvégén is, hogy legjobb volna talán ... nem is tudom... zsákot húzni a fejemre?
Közben meg vége lett a bárzongorista versenynek, és Berki Artúr lett a legjobb. Mindig is megnyugtatott ez a fajta zongorázás.
Pozitív díjakat kellene osztogatni. Az egy igaz emberét például Tulassay Tivadarnak.

Errol Gardner

Zene 2.

Ezt a fiút nehéz megunni.

Zene 1.

Rickie

Nos, én a magam részéről legszívesebben ki sem dugnám az orrom két napig, de ez lehetetlen, mert ma ebben a diszkrét hófúvásban temetésre megyek egy közeli kis faluba. Ismerkedjünk a halállal mínusz nyolcban. Empatikusan ideális.
Szóval ma csak túlélek. Zenében Rickie Lee Jones-szal. Mert erről a nőről sem tudok leszokni.

Chicago

Tegnap este megint rájöttem, hogy van Mezzo tévénk, viszont ez a felismerés azzal járt, hogy nem javítottam dolgozatokat.
Most őszintén. Kit érdekelnek a dolgozatok??
Egyébként Bobby McFerrinnek nagyon jól áll, hogy öregszik.

Csütörtök

Csak menjünk már el egy kicsit.

Hétfő

Az egyik

Sok út visz Istenhez, de mindegyik az igaz emberé.

Mintha

Mintha szeretnél.

Ha kell egy kis szeretet

Az rendben is van.



Kicsikét bolondok. De szerethetően.

Sing it back

Sándornak szeretettel

Vannak ilyen szerelmek. Nem ismerik az idő múlását.

Csodatévő

Na most ezt tudom illusztrációként felvonultatni mind a szimpatikus fiatalemberek kategóriában, mind a mai napom szakadós szálaihoz. Egyébként pedig nagyon remélem, hogy használ fejfájás, szemmel verés és érdeklődő szülők ellen. Csoda kell, így kell érteni.

Hét tenger

Néhány hét múlva idelátogat ez a szépkezű basszista. Kár, hogy az ember mindenhova nem juthat el... Azért csak hallgassuk.

Szezon

Mostanában rohanok, és ez baj, mert nincs idő beszélgetni. Tegnap Vitéz Mihállyal kétszer futottunk neki, hogy váltunk pár értelmes mondatot, de mindkétszer hiába. Persze nem csak vele.
Különben meg még ez a nap, aztán egy hét szünet. Akkor majd azért lesz egy kis idő, ha nem is sok, mert már telezsúfoltam a napokat előre ...
Most már közeledik a karácsony is, amit onnan lehet tudni, hogy bármire ránézek, ajándékok jutnak eszembe. Magam készítette ajándékok persze. Annyi csak a baj, hogy hamar elfelejtem, kinek mit gondoltam ki, szóval le kell írni.
Ez a karácsony közeledése dolog azért is valószínű, mert két napja Bublét hallgatok a kocsiban. Érdekes ez a fickó, nagyon kellemes hangszíne van, néha be is dőlök neki, de Sinatra azért akkor is más. Különben azt nem értem, hogy ha néha tud nagyon jó lenni, akkor az esetek nagy százalékában miért csak korrekt?
Tegnap voltam színházban. Az is csak korrekt volt. De hát ez meg olyan, mint az életben. Hogy a korrekt az rendben van, de kicsit unalmas. Inkább kell a szenvedély, még ha ezzel kockáztat is az ember.

In other words

Boldog-boldogtalan

Holnap elmegyünk a teraszra. Szerintem addig már kibírom.

Világnap

Tegnap volt a zene világnapja. Annyit gondolkodtam, hogy mit lehet mondani, hogy kit lehet megidézni, akire azt mondhatnánk, hogy na ilyen A ZENE. Persze nem találtam, mert olyan sok mindenki van. Viszont eszembe jutott a két kisfiú, akik a Takoma parkban zenéltek. Legyenek ők az illusztráció, mert zenélni bárkinek, bárhol, bármit lehet, sőt érdemes is, mert minden zenéléstől mindig egy kicsit  jobb lesz  a világ.
A felvétel minősége nem a legjobb, nem vagyok valami ügyes filmes, ezért elnézést kérek. Azért talán a hangulat átjön.