Én nem olvasok védikus tanításokat, de azt nagy bizonyossággal állíthatom, hogy a medvehagyma valóban radzsasztikus étel. Az előbb olvastam különben, mert eddig ezt nem tudtam róla, illetve tudtam, csak nem tudtam, hogy így kell hívni az ilyesmit.
Én csak azt tudtam, hogy ha egyszer tavasszal rátalálok egy medvehagymás rétre, akkor engem onnan csak egy másik medvehagymás rét ígéretével lehet elcsalogatni. Szóval, hogy van bennem ez a gerjedelem a medvehagyma irányában. De súlyosan.
Persze érdekes ebben ez az ellentmondás, mert hiába, hogy a vágyat erősíti, egy ilyen meghitt kis medvehagymás liezon után férfi aligha kívánja meg az embert. Szóval mi akkor az őrület célja? Megfejthetetlen.
Az biztos, hogy medvehagymát enni veszélyes, mert az ember egészen elveszítheti kapcsolatát a való világgal. És akkor a vérlemezkékről még nem is írtam semmit...
Bele lehet ebbe halni, ez az igazság. De milyen jól. Istenem, milyen jól.
Azt olvastam a végre letudott Zacher könyvben, amit én már elég régóta így gondolok, hogy nincs olyan, hogy valaki egyszer függő, aztán meggyógyul, és akkor már nem. Ilyesmi egyszerűen nem létezik. Aki kábítószerfüggő, alkoholfüggő, szerencsejáték-függő stb., az egész életére függő marad, legfeljebb örök hátralévő életében absztinens.
A függést tehát nem lehet gyógyítani, mondja a doktor, és azt látom, hogy abszolút igaza van. Persze, mondom gyorsan, függőn nem az egyszeri szerhasználót, alkalmanként lerészegedőt, kétszázat az automatába dobálót értjük. A függő, ha bármennyi absztinencia után szerhez nyúl, fél nap alatt ott tart, ahol X ideje abbahagyta.
Azt hiszem, a függés az egy pszichés viselkedési minta tulajdonképpen, ami szerves része a személyiségnek. Vannak függő típusok, és olyanok, akik nem. Nyilván ezt alakítja a környezet, leginkább talán nagyon kora gyerekkorban.
Ez persze nem jelenti, hogy a függő személyiség feltétlenül függővé válik. Vagy pontosabban, nem azt jelenti, hogy a függése valami társadalmilag is káros függéssé alakul. Én például tudom magamról, hogy függő személyiség vagyok, ezért világ életemben oda kellett figyelnem arra, hogy ne legyek rabja olyan dolgoknak, amikkel másoknak árthatok. Maradok az önsorsrontó függéseknél.
Egyébként szülőként elképedéssel olvastam a könyvben az új szintetikus szerekről, és megerősödött bennem, amit ugyancsak régóta gondolok erről az egész drogkérdésről, mégpedig, hogy egyetlen 'ellenszer' van, ha az ember érdemben foglalkozik a gyerekével. Ha beszélget vele, ha tudja, mi jár a fejében. (Na nyilván ez nem azt jelenti, hogy 'Akkor ülj le fiam/lányom, most megmondom neked az élet nagy igazságait.')
Tegnap, Dani tizenhetedik születésnapján a könyv apropóján erről is beszélgettünk, és megdöbbentően képben vannak mindenféle szerrel kapcsolatban (már hogy a két kamasz). Érdekes, hogy miért éppen Dani örökölt a legtöbbet az én családomból valahogyan áthúzódó függőségekből. Lehet ennek valami genetikai oka. Utána kellene olvasni egyszer.
Zacher Gábor szerint egyébként az egyetlen hasznos dolog, amit muszáj lenne megtanítani ma a fiataloknak, az az, hogyan kell újraéleszteni valakit. Nem túl vidám.
