Én egészen komolyan gondolom, hogy nincsen olyan, hogy valakit feleslegesen szeretünk. És azt is, hogy minden szeretet, amit adunk, értelmes elfoglaltsága az életnek.
Ha már nincs, mert nem ezen a világon van, akit szerettünk, a szeretetből nem szabad, hogy bánat vagy harag legyen. A szeretet metamorfózisa a szeretet. Talán csak valamivel áttetszőbb.
Ezt most Luczifernek gondoltam írni. Nem vigasztalásul. Ölelés helyett.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Luczifer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Luczifer. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. július 21., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)