A fotó:
A történet:
December 16 -án késő délután valaki úgy gondolta, hogy kell nekünk ez a kiskutya, és berakta a házunk mögé az udvarba. A kiskutya pedig, a 6 - 7 hetes kiskutyákhoz illő módon erősen sírt a kerítés mellett...
Befogadtuk, persze hogy. Mit lehet ilyenkor tenni? Két lehetőség van. Vagy megy a szomszéd faluban lévő kutyamenhelybe ( Somogy_Misina) vagy marad az egyébként már egy jóképű tacsival rendelkező kutyásnál.
Csufi (mert azonnal elneveztem), mint másnap az állatorvosnál kiderült jó 80 % -ban szálkásszőrű tacsi + a többi valami falusi terrierféleség - egészséges, száraz, "jószagú" kiskutya pár percet tölthetett csak a két variáció között. Eszünkbe nem jutott továbbpasszolni.....
Csak azért fene a volt "gazdáját". Mert a karácsony előtti napokban ilyet tenni ez emberrel. Mert ha ez március - áprilisban történik, akkor mennyivel könnyebb és egyszerűbb lett volna nekünk is. Lelki terror ez, mondhatnám - finomabban "Szelíd erőszak".
Most van egy babakutyánk, hejjhóóóóó :) Télvíz idejére, kényszerűségből a lakásban. Elkerítve neki a lépcsőház aljában egy kis sut.... Így - valahogy.
