All In

Sokféle film van. Hogy csak a pozitív oldalát említsem az egyenletnek; vannak jó filmek, vannak nagyon jó filmek, vannak zseniális filmek ... és van a görög sorstragédia.
A 21. század sorstragédiáját nem Szophoklész írja, hanem J.C. Chandor, és nem Dionüszosz ünnepén mutatják be, hanem a multiplexekben.  A többi szabály gyakorlatilag nem változik. Drámai szituáció, dialógusok, maszkok, nőnek öltözött férfiak, és a végén a még hősök által sem feloldható tragédia.
Nagyon sok jó filmet volt szerencsém látni az elmúlt hetekben. Az átlagnál több nagyon jó filmet is. Aztán megnéztem a Margin Callt. (A magyar címmel ne törődjünk. Zaphodnak igaza van, régen sikerült ilyen rossz címet adni egy ennyire jó mozinak.)
Kevesen írtak a görög drámákhoz mérhetőt, és nekem most más nem is ugrik be, mint William Shakespeare. Azt hiszem, úgy kell nézni a Margin Call című filmet, hogy egy kis időre zárójelbe tesszük a jó William hagyományait követő  szemgyönyörködtető látványmozit. Vissza kell lépnünk a görög amfiteátrumba, elő kell vennünk a tér-idő-cselekmény hármas egységét, és nem kell másra figyelnünk, csak a dialógusokra.
A Margin Call mestermű. Minden perce, minden párbeszéde mérnöki pontossággal kiszámított. Én nem tudom, ki ez a Chandor, de az is lehet, hogy eddig a NASA-nál dolgozott. Egy szabadidejében görög tragédiákat olvasó rakétamérnök.
A színészi gárda meg ... Miért van az, hogy Kevin Spacey csak zseniális szerepeket vállal? Új célom van. Látni akarom ezt a fickót színpadon. De a többiek is. Nem találok hibát az alakításokban. Azt hiszem, erre szokták elcsépelten azt írni, hogy parádés szereposztás és színészi játék. Édes istenem, még Demi Moore is nagyszerű ebben a filmben.
A történet? Egy mondatban talán ennyi: a gazdasági összeomlás első napja. Egyébként meg mit lehet mondani egy sorstragédiáról? Aki hibázik, annak fizetnie kell. Az isteneknél nincs pardon. És mindenki fizet, az a hétköznapi ember is, aki most úgy csinál, mintha az egészből egy szót sem értene. Pedig szimplán csak kényelmesen képmutató. Nagyon is jól tudja, hogy ahogyan él, azt nem engedheti meg magának. Nagyon is jól tudjuk.
De valakinek azért el kell vinnie a balhét, erkölcsileg mindenképpen. Kicsit nehéz megmagyaráznom, de a Kevin Spacey által játszott Sam Rogers végig Szókratészre emlékeztetett. Valahol azt olvastam róla, még az éhség sem alacsonyította hízelgővé. Rogers elviszi a balhét, már ami a morális részét illeti. Ő a mi drámai hősünk, aki kiissza a poharat. Mi meg vagyunk a kardal. Mi képmutató, hétköznapi emberek.
Most mit mondjak? Kötelező olvasmány.



Zapnak meg köszönöm, hogy eszembe juttatta, hogy meg kell néznem.

Levelek

Drága Sándor,


Te jó ég, de régen írtam Magának! Egy teljes éve. Neheztel? Ne nehezteljen. Ha ritkán is, de írok, mert látja, tanulok. Nem tudok azzal dicsekedni, hogy az egyetlen nője vagyok, aki tanulékony, de nem számít. 
Emlékszik? Egyszer azt írta nekem, a túladagolások adják a mindennapi élet tragédiáit. Most akkor én aluladagolom magam Magának, jó? Remélem, most elégedett.
Nem, nem bosszantani akarom. Tudja mit? Elismerésre vágyom. Milyen tragikus az, hogy éppen a Magáéra, akitől ezt sosem fogom megkapni. 
Nem írtam még, hogy olvastam a Római történeteit. Tudja, hogy az első könyve, amit legalább ötször vágtam a sarokba? Mondja, hogy csinálja ezt? Hogy ennyire tudja minek örülök, és mi idegesít halálra. Mióta ismer engem ennyire?
Velem nem sok történt az elmúlt egy évben. Olvasok, írok, beszélek, és a legutóbbi levelem óta csak egyszer költöztem, viszont egészen hozzászoktam az új nevemhez. De azért ne bízza el magát, ehhez kivételesen semmi köze. 
Jól van, ugye? Azt hiszem, Magának nem hiányzik az itteni felfordulás. De tudja mit? Nekem meg hiányzik Maga. Minden évben egy kicsit jobban.
Sándor, vigyázzon magára. Egyszer még játszania kell nekem valamit attól a Johanntól, akiért annyira odavan. Ígérje meg nekem!
Addig is ölelem.


Izabella

Pénteki kettő

Ajánlgatok. Legelébb is Cippót, mert mindig rá tud ébreszteni, hogy Dezsőben az embert szeretem leginkább.
http://6cippo.tumblr.com/post/18964640206/a-radakovich-bekavar-erdemes-am-belenezni-tele

Aztán egy filmajánlót az alteregótól a VilágMa oldalán. De leginkább is nem az ajánlót ajánlom, hanem a filmet.
Mágusok előnyben.
http://vilagma.hu/boldogok-a/a-bennunk-elo-magus/

Talp

Olyan, mint egy térkép. Az elégedettség és a bizonytalanság térképe.
A kisgyereknél a minden feltétel nélküli szeretet puhasága. A kamasznál a tenni vágyás, a bátorság inaihoz tapadó eltökélt ív. Később az egyensúlyvesztés bőrkeményedései, az élet tenyerekről átmentett sorsvonalai, és nyáron a bőr repedéseibe beletapadt örömteli szabadság pora.
A talp szakrális hely.

Tegnap

Kezdem érteni, miért nem jönnek a szülők fogadóórákra. Nem a gyerek nem érdekli őket, hanem a tanárok.
Tegnap a két nagyobbik gyerek iskolájában voltam monstre, egész estét betöltő összevont-szülői-szülői-fogadóóra tárgykörben. A végére nagyon elfáradtam, és nagyon mérges voltam. Semmi sem működik rendesen, de legsürgetőbb lenne mégis valami mentálhigiénés ambulancia a tanároknak. Még ennyi önértékelési zavarral küzdő embert! Ki a fene kíváncsi erre?! Komolyan mondom, ha ilyen leszek pár éven belül, inkább most lőjön valaki fejbe.
Az osztályozóvizsga-sagában az igazgató úrig jutottam. Meglátjuk, történik-e valami.
Különben meg szétdolgozom az agyam mindenféle látható eredmény nélkül. A diákocskáim néznek bele a homályba. Tegnap a végzős csoportomnak fogalma sem volt arról, ki az a Gustav Klimt. (Pedig Klimt még divatos is.) Viszont szeretnének velem múzeumba jönni. Nem tudom eldönteni, szívatnak vagy komolyan gondolják. Hmmm...

Nem hang, csak kép

Mostanáig komolyan azt hittem, nem szeretem a némafilmeket. Sőt. Hogy utálom őket. Erre hétvégén kiderült, hogy nem is. Scorsese miatt beleszerettem George Méliés (akkoriban) forradalmian újnak számító filmjeibe. Egyszerűen hihetetlen, mennyi teremtő képzelet szorult ebbe a francia fickóba. Egészen elvarázsolt.

Aztán ráadásul megnéztem még A némafilmes című sikerfilmet is, és visszatért az emberi fantáziába vetett hitem. (Na jó, olyan nagyon nem veszett el, de akkor is.) Kiderült, hogy lehet érdekes egy némafilm, sőt. Hazanavicius előtt pedig le a kalappal, mert micsoda játék, micsoda ... nem is tudom, hogy mondjam, fricska az egész film, de  jó értelemben. A ráébredés értelmében.
Van benne egy jelenet, amiből még filmtörténeti- filmesztétikai legenda lesz, az biztos.
Nézzünk némafilmeket. Úgy tűnik, a mozi varázslata a képben van elrejtve. Végül is mozgó kép, ugye.

137.

Második hete van böjt, de gyakran megfeledkezem róla. Nehezebb az Allzheimeresnek bejutni a mennyek országába, mint a tevének átbújni a tű fokán. Még ha csak ez lenne ...
Az előttem lévő sorban nem ül senki, rálátásom nyílik az első sorban térdelők cipőtalpára. Nők egytől egyig. Közepes sarkak, gumi talppal, nem sárosak, csak porosak. A jobb szélen a drapp kabátos nő egyik sarka kicsit megkopott. Fáj a lába, gondolom.
Nem tudom, miért ülnek a nők közelebb, Jézus sármja miatt talán. A férfiak meg azért nem ülnek előre, mert a dolgokat, így Isten fiát is nagyobb perspektívából kell nézni.
A kántor megint Bachot orgonál, de most mise előtt. Sosem fogom látni, ki ez a férfi. Egy láthatatlan ember. Amilyen szépen orgonál, olyan szépen énekli a zsoltárokat is. Persze nem a hívek gyönyörűségére, hanem Istenére.
A pap a mise végén arra kéri a híveket, ne vigyék ki Krisztus testét a templomból. Nem értem, miről beszél, de szemlátomást nagyon ki van akadva. A szája széle megrándul. Sajnálom, mert ugyan nem egy karizmatikus ember, de igyekszik tisztességgel végezni a dolgát. Túl fiatal még. Azt hiszi talán, hogy a Gonosz fekete ruhában, vörös arccal érkezik, és a patája kopog a templom kövezetén. Ha ilyen egyszerű volna ...
Este egy beszélgetés felét láttam az ATV-n. Tatár György azt mondta, a fasizmust el lehet magyarázni, de indokolni nem lehet. Sem az akkorit, sem a mait. Pénteken kaptam egy e-mailt attól a bácsitól, akinek az unokáira annak idején vigyáztam Amerikában. Túlélő. Azt kérdezte tőlem, igaz-e, hogy Magyarországon megint vannak fasiszták, mert akkor nem jön ide többé. Nem tudom, mit írjak neki. Elmúlt nyolcvan éves. Szégyellem magam.

Jelentésekről

Az ember néha olyasmit is olvas, ami önmagában nem bír szépirodalmi jelentőséggel, de regénygyanús. Az UNICEF jelentése A láthatatlan légiót írta újra. Kár, hogy nem olyan vidáman, mint Rejtő.