2012. március 6., kedd

Nem hang, csak kép

Mostanáig komolyan azt hittem, nem szeretem a némafilmeket. Sőt. Hogy utálom őket. Erre hétvégén kiderült, hogy nem is. Scorsese miatt beleszerettem George Méliés (akkoriban) forradalmian újnak számító filmjeibe. Egyszerűen hihetetlen, mennyi teremtő képzelet szorult ebbe a francia fickóba. Egészen elvarázsolt.



Aztán ráadásul megnéztem még A némafilmes című sikerfilmet is, és visszatért az emberi fantáziába vetett hitem. (Na jó, olyan nagyon nem veszett el, de akkor is.) Kiderült, hogy lehet érdekes egy némafilm, sőt. Hazanavicius előtt pedig le a kalappal, mert micsoda játék, micsoda ... nem is tudom, hogy mondjam, fricska az egész film, de  jó értelemben. A ráébredés értelmében.
Van benne egy jelenet, amiből még filmtörténeti- filmesztétikai legenda lesz, az biztos.
Nézzünk némafilmeket. Úgy tűnik, a mozi varázslata a képben van elrejtve. Végül is mozgó kép, ugye.

9 megjegyzés:

  1. Elképzelhető, hogy itt, Franciaorzságban mekkora a visszhangja: a cannes-i nagydíj óta egy csomó más díjat is kapott, az 5 Oscar volt a legutóbbi.
    Bevallom, még nem láttam, én sem vagyok némafilm rajongó...
    Méliès meg mindent kitalált, szinte csak a fantáziájára támamaszkodva minden trükköt megoldott!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes megnézni. Az ember elfelejti, hogy nem beszélnek benne. :)
      Méliés meg egy mágus. :)

      Törlés
  2. Mostanában csak komolytalan dolgok érdekelnek. Komolynak itt az élet. :))
    Azért, lehet, hogy egyszer megnézem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kósza, a filmekben legalább van happy end. :)

      Törlés
    2. Némely filmből annyi elég is. :))

      Törlés
  3. Úgy szeretném megnézni, imádom a némafilmeket. Le lehet tölteni valahonnan?

    VálaszTörlés