iAdios!

Ami egy ideje, már csak a blog hosszú élettartama miatt is, sejthető volt, Biedermann Izabella ma rövid, ám annál teátrálisabb, szenvedés után elhagyott minket. Szerettük. Ahogyan az egy viszonylag jó katolikushoz illik, a feltámadás reményében hagyta el ezt az árnyékvilágot. Hogy Biedermann feltámadna, kétlem, de hagyjunk meg mindenkit a maga hitében. Reinkarnációs ügyben az érdeklődőket idővel értesítjük.
Legyen békesség ezen a webhelyen mindenkor.

Minőségi filmek vasaláshoz 10.- Az aranyhal-emlékek

A szerelem örök kérdés. Meddig tart, mikor kezdődik, mikor ér véget... Elisabeth Gill Aranyhal-emlékek című filmje is ezt a nehéz kérdést boncolgatja nyolcvanöt percen keresztül, de szerencsére arra a következtetésre jut, amire általában az emberiség történetében eddig mindenki, vagyis hogy tudja a fene.
A rendkívül szórakoztató alkotás Dublinban játszódik, szereplői férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, akik hol beleszeretnek egymásba, hol kiszeretnek egymásból. Megható módon, és nagy megértéssel közelít a rendezőnő ehhez a mindannyiunk számára olyan kedves témához.
A film azt boncolgatja, olyan-e a szerelem, mint az aranyhal memóriája, aki csak három másodpercig emlékszik arra, mi történt, ezért ha az akváriumát ennél tovább tart körbeúszni, akkor minden egyes kört újként él meg.
Nem tudom, a szerelem ilyen-e, hogy alig kell eltelnie egy kis időnek, és az ember újra kezd mindent, bizakodva, reménnyel telve. Ezt a csalódás pillanatában nem érzi senki. Azért bizakodni még lehet. Én például most nagyon bízom benne, hogy hasonlítok egy aranyhalra.
Boldog és szomorú pillanatokra is ajánlható a film, de homofóbok ne nézzék meg.