Második hete van böjt, de gyakran megfeledkezem róla. Nehezebb az Allzheimeresnek bejutni a mennyek országába, mint a tevének átbújni a tű fokán. Még ha csak ez lenne ...
Az előttem lévő sorban nem ül senki, rálátásom nyílik az első sorban térdelők cipőtalpára. Nők egytől egyig. Közepes sarkak, gumi talppal, nem sárosak, csak porosak. A jobb szélen a drapp kabátos nő egyik sarka kicsit megkopott. Fáj a lába, gondolom.
Nem tudom, miért ülnek a nők közelebb, Jézus sármja miatt talán. A férfiak meg azért nem ülnek előre, mert a dolgokat, így Isten fiát is nagyobb perspektívából kell nézni.
A kántor megint Bachot orgonál, de most mise előtt. Sosem fogom látni, ki ez a férfi. Egy láthatatlan ember. Amilyen szépen orgonál, olyan szépen énekli a zsoltárokat is. Persze nem a hívek gyönyörűségére, hanem Istenére.
A pap a mise végén arra kéri a híveket, ne vigyék ki Krisztus testét a templomból. Nem értem, miről beszél, de szemlátomást nagyon ki van akadva. A szája széle megrándul. Sajnálom, mert ugyan nem egy karizmatikus ember, de igyekszik tisztességgel végezni a dolgát. Túl fiatal még. Azt hiszi talán, hogy a Gonosz fekete ruhában, vörös arccal érkezik, és a patája kopog a templom kövezetén. Ha ilyen egyszerű volna ...
Este egy beszélgetés felét láttam az ATV-n. Tatár György azt mondta, a fasizmust el lehet magyarázni, de indokolni nem lehet. Sem az akkorit, sem a mait. Pénteken kaptam egy e-mailt attól a bácsitól, akinek az unokáira annak idején vigyáztam Amerikában. Túlélő. Azt kérdezte tőlem, igaz-e, hogy Magyarországon megint vannak fasiszták, mert akkor nem jön ide többé. Nem tudom, mit írjak neki. Elmúlt nyolcvan éves. Szégyellem magam.
