Meg kell mondjam, hogy énnekem az ősz az kedves. Mert az ember már csak ilyen, hogy a halál közeledtére meggyőzően tudja mondani, hogy elmúlás, az őszre meg azt, hogy az direkte a sült gesztenye, meg a talp alatt illatosan rothadó falevelek miatt lett feltalálva. Hogy az Isten az egy ilyen széplélek na, hogy impresszionista festményekkel búcsúzik. És ebben azért van egy kis igaza, ha sok nem is.
Mindenki fél, mielőtt meghal, mondja a testvérem míg belém karol a temetőben, én meg, hogy jó lenne, ha majd velünk nem így lenne, és bólogatunk, de akkor még nem tudjuk, hogy a nagybátyánk éppen haldoklik, és majd délután mi is zsúrrettegünk egy kicsit kötelességformán, tanácstalanul, mert még a haldoklás sem biztos. Pedig az ember mindig azt várja, hogy legalább az.
Én azt játszom, hogy nem félek a haláltól. Isten meg azt, hogy hisz nekem. Számolom a köveim. A végén majd döntetlen lesz, tudom, de valahogy ki kell tartanom az örökkévalóságomig.
Ősz, elmúlás, nyirkos, csontig hatoló ködök (amúgy is csak csont marad belőlünk, vagy még az se...): nyugodjunk bele, jobb híján... Vajon mit érez ilyenkor az egyenlítő környékére költözött európai, az évszakok ritmusának híján?...
VálaszTörlésAz ember változik.
VálaszTörlésRettegve gondolok arra a pillanatra, amikor elkezdek félni a halálomtól. :))
@Flora: Azt hiszem, valamilyen ritmus minden kultúrában van. Anélkül nehezen tudom elképzelni az életet. Bár, lehet, hogy nem lehet rossz egész évben az életet ünnepelni valami Karib szigeten. :)
VálaszTörlés@Kósza: Attól a pillanattól azért én is tartok egy kicsit.
Zé kedves! Ez megint olyan szépírás, ami sok mindent előhoz egy idősödőből (..évesből).
VálaszTörlésSzóval a halál az VAN. Itt az élet mellett. Biztosan valahol félek tőle én is, vagyis inkább nem így mondom. Úgy tudatosan - inkább nem foglalkozom vele. Mégis mostanában, a temetős napok miatt csak elgondolkodtam bizonyos dolgokon, arra járva. Számokon. Ők hárman 199 évet éltek, ebből apu rontja a korátlagot nagyon - nagyon. Mert a nagyapáé volt 75, ami úgy jól hangzik - ismerve a hátterét (a betegségének ami végül is elvitte). Most azt mondom így, nem félve - kiegyeznék ennyivel. És /ha akkor előtte egy - kettővel újraszámolhatnám a köveimet. Akkor meg aztán....
@Sasó: Majd ha az Isten azt akarja, újraszámolhatod. És tessék csak átlagjavítani. :)
VálaszTörlés