A nagycsalád

Tökéletes család márpedig nincs, mondják sokan, és persze lehet, hogy igazuk van, mert minden attól függ, mit értünk családon. Ha a közvetlen családra gondolunk, mindjárt eszünkbe jut mindaz, ami nem tökéletes a mi családunkban. Eszünkbe jutnak a házastársi gondok, a kamaszodó gyerekek, a viták anyánkkal, apánkkal, meg a testvéreinkkel, a becsapott ajtók, a sértődött tekintetetek, a sok sírás. De talán másképpen is lehet értelmezni a család fogalmát.
Boriék iskolájában minden évben rendeznek családi napot, ami egy szombat délelőttre szerveződik. A gyerekek játszhatnak, kézműveskedhetnek, íjászkodhatnak, lovagolhatnak, a felnőttek meg beszélgethetnek egymással, a tanárokkal, délben pedig megehetik a pörköltet savanyú uborkával. Nem túl bonyolult családi program, mégis jól szokott sikerülni.
Tegnap elnéztem ezt a nagycsaládot ... Az volt a legérdekesebb, hogy mindenki mosolygott. Pedig ebben a nagycsaládban is vannak gondok, van, akiknek nehéz a sorsa, van, akit depresszió gyötör, van, aki nem alszik éjszakánként, mert nem tudja, mit hoz a holnap. Mégis, ezen a napon tudtak együtt játszani, tudtak egymásnak örülni, párthovatartozást, világnézetet és pénztárcavastagságot nem kutatva egyszerűen csak együtt lenni. Tegnap tudott egymásnak mit mondani segédmunkás és igazgató, diák és tanár, zirci főapát és gyerekeit egyedül nevelő nő.
Talán ilyen egyszerű ez. Nem mindig azt nézni, mi az, amiben mások vagyunk, hanem azt, mi az, amiben hasonlítunk.
Az ember egy az emberségében a világ összes emberével. A magyar egy a hazájában minden magyarral. A család nem csak az, akihez este hazamegyünk morcosan, fáradtan, idegesen. A család nem feltétlenül azoknak az embereknek a közössége, akiket esetleg csak a közös lakcím tart össze. Sokkal inkább azoké, akiknek van mit megosztani egymással az életükből, akik egymásra tudnak mosolyogni, akik szeretni tudják egymást hibáik ellenére vagy éppen a hibáik miatt.
Ez a tökéletes család. A barátaink is ide tartoznak, a szomszédnéni is, a tanítványaink is, bárki, akit szeretni tudunk, és akit el tudunk fogadni olyannak, amilyen. Minél nagyobb ez a család, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy minket embernek teremtett az Isten.