Gyerekkorunktól kezdve úgy kellett ezt a mondatot befejezni, hogy farkasa. Ezt a nagy bölcsességet aztán mindenki filozófikus bólintással vette tudomásul, még a Bibliából is tudtunk hozzá idézni, merthogy a szemünk tényleg fontos, a kis nyavalyás életünkről nem is beszélve. Jól van ez így na. Annál is inkább igazolva látszik az évszázados bölcsesség, merthogy ezt Darwin is szépen bizonyította, az üzleti élet pedig kedvenc, Kapitalizmus nevű gyermekét a tézis halakra átértelmezett törvényének jegyében nevelgette. És lám, szépen meg is nőtt, meg is erősödött, a boldog családi idillbe pedig jó sokáig nem piszkált bele semmi.
A lineáris fejlődésbe vetett hit ugyan néhány huszadik századi nyugati filozófus fejében is megkérdőjeleződött már, de mit értenek a filozófusok a gazdasághoz ...
Tegnap nagy örömmel hallgattam Geoff Mulgan ted-es előadását arról, hogyan is lehet/lehetne kilábalni az egész nyugati világot sújtó pénzügyi válságból. Sőt nagy örömömben meg is mutattam ezt az előadást a végzős szakmai nyelvi csoportomnak. Nem, nem azért, mert semmibe veszem a közgazdászok gondolatait, egyszerűen csak bízom. Még bennük is.
Mulgan arról beszél az előadásában, hogy a kapitalizmus csillaga leáldozóban van. (Tudom, tudom, ez a gyenge pontja, biztosan sok közgazdász vitatkozna ezzel.) A megoldásra pedig nem az ember embernek farkasa tézis, hanem az ember embernek társa gondolat nyomán lelhetünk rá.
Ez a szimpatikus fickó azt mondja, a kivezető út a társadalmi innováció (social innovation). Szerinte befektetni pillanatnyilag a jövő húzóágazataiba érdemes, mint például az egészségügy, az oktatás, az idősgondozás stb. Ugyanis nem csak a versengés, a gondoskodás is veleszületett tulajdonsága az embernek, ezt kihasználva pedig jobban működő gazdaságot lehetne generálni, hogy arról ne is szóljak, ez bónuszként még egy igazságosabb társadalom is lenne.
Nagyon egyet tudok érteni a gondolataival. Még ha nem is vagyunk fatalisták, az azért elég világosan látszik, hogy a pillanatnyi felállás - túlfogyasztás, túlhitelezés, társadalmi egyenlőtlenségek, nyomorgó kontinensek és így tovább, - nem tartható fent hosszasan, és szinte magától értetődően torkollik háborúba.
Mini, önellátó gazdaságokról, kapcsolati hálókból kifejlesztett gondoskodásra alapuló vállalkozásokról, egy egészséges társadalomba való befektetésről szól Mulgan előadása. Utópisztikus, érthetetlen, természetellenes? Nem gondolom. A társadalom mentálhigiénéje éppen olyan fontos, mint az egyéné. Csak nézzünk körül Magyarországon...
Hangsúlyozom, nem vagyok közgazdász. És igen, ezerszer hallottam, hogy a nagy hal megeszi a kis halat. De azért azt ne hagyjuk számításon kívül, hogy a halak nagy társadalmában rengeteg a növényevő...
Az előadáshoz sajnos nincs magyar nyelvű felirat, pár világnyelven lehet követni, miről beszél. Jobb oldalon pedig ezeken a nyelveken el lehet olvasni a scriptet.
Sajnos, nem tudok ráhangolódni erre az optimizmusra. Lappangó indulatok, érdekhajhász csoportok, tettlegességig fajuló durvaság, felületesség és ízléstelenség, amit magam körül látok. Ezekből hogy fog kijönni az egészséges társadalom, és mi fogja megteremteni hozzá az anyagi alapot, nem világos.
VálaszTörlésén egyetértek, meg -érzek legalább a teóriával. sajnos a gyakorlatban bukik mg mindig minden elgondolás, ha eredetileg jó is. Dde hogy versengés helyett a társas együttmunkálkodás nak kellene lennie - az biztos! de mintha már lett volna ilyen elgondolás a történelem folyamán... nem is egyszer...(?)
VálaszTörlés@Akimoto: Talán ha nem lesz más kiút. Talán az elég motiváció lesz, de nem biztos.
VálaszTörlésÉn nagyon sok rossz dolgot látok magam körül, de úgy tapasztalom, ha komoly a baj, az emberben élő segíteni vágyást még nem ölte ki a világ. :)
@Aliz: Biztosan volt már ilyesmi. A gondoskodni akarás velünk születik. Persze ettől nem lesz könnyebb a megvalósítás.
Én ezt az egyetlen utat tartom békében járhatónak.
Évek óta hirdetem, kezdetben félve, manapság határozottan, hogy a kapitalizmus végóráit szenvedjük.
VálaszTörlésA hatalmasra nőtt globális virtuális tőke egyrészt értelmetlen fogyasztásba hajszolta a világot a föld erőforrásainak bűnös pocséklásával, környezeti károsításával, másrészt adósságcsapdába csalta az országok túlnyomó többségét. A napjainkat is sújtó elhúzódott és egyre inkább elmélyülő gazdasági világválság ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka.
Abban nem reménykedem, hogy a virtuáltőke birtokosai átlátván a helyzetet, lemondjanak gazdasági hegemóniájukról, ezért nem látok más lehetőséget, mint a rendszer totális összeomlását. A bankrendszer bedőlésével, finanszírozás hiányában leáll a Föld modern termelőkapacitása, összeomlanak az infrastrukturális rendszerek, széthullanak az államok. Éhínség és járványok sújtják az emberiséget, és az a kevés ember aki ezt túléli az inga elve alapján az ellenkező végletbe megy át. A bűnösnek talált gazdasági fejlődés és egyéni érvényesülés helyett a szolidaritás és a közösség érdeke lesz a meghatározó idea. Az, hogy ezt Jézus, Buddha, vagy Marx elképzelései szerint fog-e bekövetkezni, nem tudhatom, de az biztos, hogy a jelenlegi individuális-liberális rendszer sokáig nem fogja tudni fenntartani magát.
Az individuum nem feltétlenül életképes. A többit meg hozzád írtam. :)
VálaszTörlésProblems are global, solutions are individual.
VálaszTörlésEz egy ismert sportcipő rég elfeledett reklámszövege volt. Ennek ellenére igaznak érzem.
Kósza bácsi a saját blogjában az 'én' helyére lépő 'mi' csodájáról beszél. Én attól tartok, hogy a 'mi' csak erősíti az 'én'-t. A 'mi' ugyanis a történelem kezdete óta velünk van. Mi turániak, mi rómaiak, mi keresztények, mi katolikusok, mi felvilágosultak, mi magyarok, mi proletárok, mi diplomások, mi... mi akik többek vagyunk az összes többinél.
Ez a 'mi' megfigyelhető kicsiben is. A mi családunkban nem szokás, a mi csládunkban általában... És innen számomra már egyenes az analógia az 'én' felé.
Sajnos osztom Akimoto borúlátását. Csak sokkal cinikusabb (perverzebb is biztosan) vagyok nála.
Mi mind látjuk a problémát, de ők nem fogják hagyni, hogy a dolgok változzanak. Persze, ha most jönne egy tisztítótűz, ami úgy megcsappantaná a Földön a homo sapiens egyedszámát, hogy kis túlzással egy terebélyesebb almafa alá beférnének a megmaradtak, akkor egy időre az összefogás lenne az egyetlen megoldás. Mi, akik túléltük, vigyázzunk egymásra. De mihelyt a faj újra szaporodni kezdene, előjönnének a feszültségek. Mi többet tettünk az emberiség maradékáért, mint ti... én okosabb/erősebb vagyok mint ti...
@RomBold: Értelek. Ez egy logikus gondolatmenet.
VálaszTörlésÉn hadd legyek cinikusan optimista, jó? Ha egyáltalán értelmezhető egy ilyen kategória. Vagy hívhatunk naivnak is.
Arra gondolok, talán lesz egy periódus (ha átmeneti, akkor átmeneti, bánom én), amikor az egyén, illetve egy milliós létszámú közösség életképtelenné lesz. Ezzel szemben a valamilyen szinten megszerveződött kis létszámú mi azonban képes lesz termelni, önellátni és mindezt megvédeni. Itt a kis életközösségek, csoportok alatt talán 20-30 embert értek, de magam sem tudom, mert ugye a fajfenntartás...
Könnyen lehet, hogy igazad van, és amint elmúlik a közvetlen életveszély, előkerül a 'mi', amihez értékítélet-csomag is jár. És akkor megint valaki okosabb és erősebb és hazafibb lesz.
Attól tartok, a mi és az én küzdelme folyik itt már elég régóta. Nincs győztes, csak átmenetileg kedvez a történelem hol ennek, hol annak.
A Földnek meg persze édes mindegy, ki nyer, hiszen ez az egész marhaság csak nekünk fontos. Az optimizmusom is csak nekem. :::)))
Örülök, hogy benéztél. :)
Kedves RomBold!
VálaszTörlésNem fejtettem ki gondolatom a jövőbeni "mi" elképzelésem szerinti lényegéről, ezért nem csodálkozhatom azon, hogy nem értettél meg.
Most megpróbálom pótolni.
Az a "mi" amelynek kialakulásáról én beszélek nem kirekesztő, nem a többiek ellen irányul, hanem a szolidaritásra építve erősíti a sajátját. Ez a "mi" a mai értelemben vett "én" ellentettjeként értelmezhető legjobban.
Áh, lusta vagyok kellő részletességgel kifejteni.
Legfeljebb továbbra sem értjük meg egymást. :)))
Legfelljebb megbeszéljük személyesen.
VálaszTörlésBár... azt hiszem értem... csak nem hiszek benne.
Mert ez is csak egy ideológia.
Jézus nagy ember volt, okosakat mondott, mégis a tanait kiforgatva vérlázító istentelenségek mirriádjait követték el.
De vehetném Marxot is, vagy Uljanov apót. Komolyan mondom - még akkor is, ha emiatt manapság nem néznek rám jó szemmel - hogy a szocializmus és a kommunizmus alapjában véve még akkor is Istennek tetsző tanok, ha szervesen kapcsolódik hozzájuk az istentagadás és a materializmus. Meg lehet nézni mit műveltek ezekkel a tanokkal.
Az ilyen önellátó mikroközösségeken már sokat gondolkoztam. Látok is néha reményt... és tisztelem a töretlen optimizmust... de valahogy mégsem hiszem, hogy a fajunk megérett volna arra, hogy őszinte, tiszta formában megvalósítson valamilyen ideológiát.
Érdekes, hogy azt hiszem, értjük egymást, csak ... Talán egyikünk sem mer hinni abban, hogy mindaz, amit kívánatosnak, (fellengzős leszek, vigyázat!) jónak, erkölcsösnek, tisztának, stb. tartunk, az megvalósítható.
VálaszTörlésMost vagy az van, hogy mi vagyunk realisták, vagy az, hogy nem jól gondolkodunk. Én persze nem tudom.
Ami meg a töretlen optimizmust illeti, az Biedermann sajátja. Ilyen szőkenősen, Jézus, Buddha, Marx, Lenin, Tolsztoj nyomdokán jár az agya. Nem tehet róla szegény. Boldogok ugye...
Azt meg már végképp időn túl merem csak kérdezni, ha ilyen szépen egyet tudunk érteni, miért nem megy mégsem előrébb a világ? Vagy megy??? De ezt már olyan sokan kérdezték.
Azért, mert az ördög ott lakik a részletekben.
VálaszTörlésMutatok egy buta példát:
Amish közösségek első ránézésre, messziről még követendő példának tűnnek... vagy tizetöt évvel ezelőtt, amikor még lázasan kerestem Istent, akkor vágytam közéjük.
Önellátóak.
Puritánok.
Van hitük.
Tűzbe mennek egymásért ha a sors úgy hozza.
Ökogazdaságot, meg egyéb 'modernségeket' már évszázados hagyományként művelik.
De milyen áron?
Bezárkóznak. Be lehet ugyan jutni közéjük, de könnyebb muzulmánból keresztényég és buddhizmus közbeiktatásával betérni Sára lányai közé, és onnan visszapattanni a prófétához, mint amish közösségbe bekerülni.
És elég drasztikusan 'tisztítják' önmagukat. a kamaszokat szélnek eresztik, és várják, hogy a külvilágot megismerve visszatérjenek. Sokan nem térnek vissza. Van aki meghal, van akit elnyel a betondzsungel... szerencsés esetben beilleszkedik, szerencsétlen esetben lassan múlik el, mint a virág...
És bár ÉN a büdös nagy ego alapjában véve tisztelem az eszméiket, mégis ha a gyakorlati megvalósítás részleteit nézem, akkor felüvölt bennem Koppány vezér (Nem kell olyan isten, ki megöli egy fiát...) és nekem nem kell olyan ember sem, aki feláldozza a gyermekét a közösség oltárán.
Ha működő modellhez, élő közösséghez nem tudok csatlakozni, mert borzasztanak a részletek, akkor mennyi esély van arra, hogy mondjuk veletek közösen kidolgozzunk egy élhető rendszert?
És mennyi esély van arra, hogy ehhez a rendszerhez mások is őszintén tudjanak csatlakozni?
Persze, lehetnének kis csoportok egymástól függetlenül. Csak rá kell keresni az 'offgrid' kifejezésre, és máris ontja a google az idealista közösségek tucatjait. De én mindenhol óriási küzdelmet, és félmegoldásokat látok. Az ilyen apró offgrid közösségek vagy lemaradnak a világtól, vagy burkoltan mégis kénytelenek a 'rencerurakat' szolgálni.
Azt hiszem, holnapra variálok picit a blogomon...
Amish blog lesz? Vagy önálló, egyszemélyes köztársaság? ;)
VálaszTörlésNa, ettől most fejlövést kaptam...
VálaszTörlésMég nem tudom, hogy dézsa vaú vagy hiba a mátrixban...
De nem... az lehetetlen, hogy ismered P....nia vándorállam történetét...
Inkább csatlakozzunk Nutopiához...
Ezt most nem értem. :)
VálaszTörlésEz megnyugtat :)
VálaszTörlésAzt írtad, hogy egyszemélyes köztársaság... nos, egyszer valakinek fölvázoltam egy játékos elképzelést a béke államhatalmi szintre emeléséről. Semmi komoly, csak dolgozoztt bennem a fű, meg a fáradtság.
Ez a valaki betette John Lennon Imagine-jét a zenedobozba, és elmesélte nekem Nutopia megalapításának történetét.
Továbbrugdalta a gondolataimat, hogy villantsak valami mást, mert amit előtte ötöltem, az koppintás-szagú.
Ekkor alapítottam meg P...nia vándorállamot, melynek én voltam az egyszemélyes népe, és az egyszemélyes vezetése is. P...nia alkotmányát is beleizzadtuk a füstbe. De évekkel később a népem puccsot hajtott végre, letelepedett, és ezzel a vándorállam megszűnt vándorállamnak lenni.
Akkoriban több egyszemélyes állammal is sikerült felvennem a diplomáciai kapcsolatot, de nem emlékszem,, hogy lett volna köztük köztársaság. Többnyire a királyság és az istencsászárság intézményét preferálták az egyszemélyes államok.
Hát ezért éreztem magam furán....
Vicces. ::))
VálaszTörlésTényleg nem tudom, mi az, amiről beszélsz konkrétan, de nekem is volt egy egyszemélyes köztársaságom. vagy mim. Elég jól működtem. :D :D