2011. szeptember 18., vasárnap

Az örökkévalóság furcsa pillanatai

Több is van. Az egyik, amikor valaki egy acéltűvel átölt a jelenvalóból az egyszer majd megszületőbe. Az öltés befejeztével aztán a jelenből  múlt lesz, a jövőből meg jelen, de kitart, addig nem hagyja abba, míg az öltések nyomában tetszése szerint nem fordul az idő. Ilyen a hímzés; graffiti az örökkévalóság falára.

Bejegyezte: dátum:
Címkék:

4 megjegyzés:

  1. Éva2011. szeptember 18. 19:44

    Számomra az ilyen "babrálás" soha nem ment.Mást megnyugtat, engem stresszel, hogy sikerül-e.:-) Inkább hozzá sem fogok. Másokét viszont örömmel nézem!

    VálaszTörlés
  2. Zé2011. szeptember 19. 13:37

    :D nincs olyan, hogy nem sikerül.

    VálaszTörlés
  3. Éva2011. szeptember 20. 12:36

    :-) Értem én az lényegét a mondatodnak. Persze, hogy mindig sikerül, ha másnak adjuk.:-)Ez a lényege!!!
    Én ha magamnak bütyköltem, akkor rontottam el pl. a kötéseim. Lebontottam, akkor meg a belenyomott időt sajnáltam rá. Áááá, igen nehéz ügyként vagyok ám én kitalálva!:-D

    VálaszTörlés
  4. Zé2011. szeptember 20. 13:21

    :::))) Évek óta nem csinálok magamnak semmit, csak másnak. Jól látod, tényleg ez a dolog sarokpontja.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)