All In

Sokféle film van. Hogy csak a pozitív oldalát említsem az egyenletnek; vannak jó filmek, vannak nagyon jó filmek, vannak zseniális filmek ... és van a görög sorstragédia.
A 21. század sorstragédiáját nem Szophoklész írja, hanem J.C. Chandor, és nem Dionüszosz ünnepén mutatják be, hanem a multiplexekben.  A többi szabály gyakorlatilag nem változik. Drámai szituáció, dialógusok, maszkok, nőnek öltözött férfiak, és a végén a még hősök által sem feloldható tragédia.
Nagyon sok jó filmet volt szerencsém látni az elmúlt hetekben. Az átlagnál több nagyon jó filmet is. Aztán megnéztem a Margin Callt. (A magyar címmel ne törődjünk. Zaphodnak igaza van, régen sikerült ilyen rossz címet adni egy ennyire jó mozinak.)
Kevesen írtak a görög drámákhoz mérhetőt, és nekem most más nem is ugrik be, mint William Shakespeare. Azt hiszem, úgy kell nézni a Margin Call című filmet, hogy egy kis időre zárójelbe tesszük a jó William hagyományait követő  szemgyönyörködtető látványmozit. Vissza kell lépnünk a görög amfiteátrumba, elő kell vennünk a tér-idő-cselekmény hármas egységét, és nem kell másra figyelnünk, csak a dialógusokra.
A Margin Call mestermű. Minden perce, minden párbeszéde mérnöki pontossággal kiszámított. Én nem tudom, ki ez a Chandor, de az is lehet, hogy eddig a NASA-nál dolgozott. Egy szabadidejében görög tragédiákat olvasó rakétamérnök.
A színészi gárda meg ... Miért van az, hogy Kevin Spacey csak zseniális szerepeket vállal? Új célom van. Látni akarom ezt a fickót színpadon. De a többiek is. Nem találok hibát az alakításokban. Azt hiszem, erre szokták elcsépelten azt írni, hogy parádés szereposztás és színészi játék. Édes istenem, még Demi Moore is nagyszerű ebben a filmben.
A történet? Egy mondatban talán ennyi: a gazdasági összeomlás első napja. Egyébként meg mit lehet mondani egy sorstragédiáról? Aki hibázik, annak fizetnie kell. Az isteneknél nincs pardon. És mindenki fizet, az a hétköznapi ember is, aki most úgy csinál, mintha az egészből egy szót sem értene. Pedig szimplán csak kényelmesen képmutató. Nagyon is jól tudja, hogy ahogyan él, azt nem engedheti meg magának. Nagyon is jól tudjuk.
De valakinek azért el kell vinnie a balhét, erkölcsileg mindenképpen. Kicsit nehéz megmagyaráznom, de a Kevin Spacey által játszott Sam Rogers végig Szókratészre emlékeztetett. Valahol azt olvastam róla, még az éhség sem alacsonyította hízelgővé. Rogers elviszi a balhét, már ami a morális részét illeti. Ő a mi drámai hősünk, aki kiissza a poharat. Mi meg vagyunk a kardal. Mi képmutató, hétköznapi emberek.
Most mit mondjak? Kötelező olvasmány.



Zapnak meg köszönöm, hogy eszembe juttatta, hogy meg kell néznem.