Szinte egészen biztos vagyok benne, hogy ahhoz, hogy sok percére emlékezzünk az életünknek, lassan kell élnünk.
A gyorsan megélt perceket ugyanis csak nagy nehézségek árán, vagy sehogy sem, tudjuk felidézni később. A lassú percek emléke viszont ...
Kemény István Kedves ismeretlenje mint a teában lassan oldódó kandiscukor egy decemberi estén. Édes, kedves, lassú.
Nem tudom, mi lesz a vége. Nincs jelentősége. Mint egy soha meg nem bánt szerelemnek.
mintha....mégis.... olyan.......valahol hallottam ezt......talán Zorántól? azt hiszem.........
VálaszTörlésA tétlen pillanatok gyönyöre az emlékezés, az aktívaké pedig a pillanat megélésének élménye.
VálaszTörlés@ Sasó: Zorán? Nem tudom.
VálaszTörlés@ Kósza: Nem tétlen. Lassú. Amikor a pillanat megélésére is jut idő, nem csak a letudására.
Nyilván másképp élünk.
VálaszTörlésElőző gondolatom kibővítve az én életem aktív, emlékező és eltékozolt pillanatokból tevődik össze. Új élményeket csak az első ad. Az emlékező pillanatokban a régi élmények mint egy árnyék vetülnek elém. Az eltékozoltak pedig az elmulasztott lehetőségek pillanatai.
Valószínűleg igen. Értem, mire gondolsz.
VálaszTörlésAz én életem inkább elsietett és a maga teljességében kiélvezett/megélt pillanatokból áll. Én az elsietett pillanatok közé sorolom az eltékozoltakat, mert éppen a sietség miatt, vagy a sietségből fakadó fáradtság miatt, nem jut időm rájuk ...
A lassúságra nekem külön oda kell figyelnem, különben elmegyek az életem mellett. Van egy automata óránk, nagyon szeretem. Az én kezemen naponta legalább öt percet siet.
Érdekes téma lenne kutatni, ki hogy éli meg élete pillanatait. Például, hogy van-e összefüggés az aktív és boldog pillanatok között?
VálaszTörlésKósza, ez érdekes gondolat. Ezen még sosem gondolkodtam. De mintha tényleg nem a tétlenség nyújtana boldogságot. A befogadás passzív öröme ugyanakkor miért ne? A hátradőlve gyönyörködés, miért ne?
VálaszTörlésNagyon nehezet kérdeztél. :)