A dédike padlója

Nagyanyám szerint mire ő odakerült a házhoz, azt a padlót már ötödször csiszolták fel, de valahogyan a dédikének mégis szokása lett, hogy minden tavasszal átvizsgálta a deszkákat, és minden tavasszal talált benne valami hibát. Hol szújáratot gondolt, hol a kályhából kieső parázs égetett túl nagy lyukat a fal mellett. Ilyenkor aztán a Marika áthívta a szomszédból a sánta asztalost, ő meg egész napot javítgatta a deszkákat.
Amikor a dédikére rájött ez padlójavítási őrület, a nagyanyámék nekiálltak mindent kihordani a konyhából az udvarra. Ezt az összes gyerek nagyon szerette, mert ezekben a napokban a dédike figyelme is lankadt, már ami a gyerekfelügyeletet illette, úgyhogy lehetett egy kicsit kalandozni a kertek mögött a pataknál, meg a falu végén a határban. A szabadság rövidre szabott napjai voltak ezek.
Mire nagyanyám férjhez ment, a padlódeszkából már alig maradt valami, úgyhogy ki is cseréltették az egészet vastag tölgy deszkákra, a Feri meg lelakkozta őket valami sötétbarna lakkal. Csak a rákövetkező évben kezdtek gyanakodni, hogy valami nem stimmel a dédikével.
Eleinte csak korán kelt, hogy felsöpörje a padlót, később már órákat töltött hálóingben a padlón ülve, mert horpadásokat keresett a deszkákon, meg hosszú percekig hallgatta a hideg földön fekve, nem perceg-e a szú.
Eleinte még kérte a Ferit, hogy csiszolják fel a padlót, de amikor a Feri a józan eszével nemet mondott, naná majd az új tölgyet fogjuk elcsiszolni, akkor a dédike nekiállt késsel kapargatni a lakkot, meg éjszaka, amikor még mindenki aludt, valami szerszámmal vájatokat karcolt bele, csak hogy farontó bogár járatának higgyék a többiek.
Júliusra már teljesen le is fogyott, mert enni sem evett semmit, egyre csak a padlót bámulta, és érthetetlenül motyogott maga elé. Onnantól fogva nem is igazán lehetett vele beszélni, mert csak ritkán voltak tiszta pillanatai. Októberben halt meg. A fészerben találtak rá.
Egy eredeti fapadló sokat elárul a család történetéről. A dédike padlója annak idején, legalábbis nagyanyám szerint, sokat elárult a dédapám haláláról. De ezt mi már nem tudhatjuk. Én csak annyit látok, hogy a padlóra nagyanyám párszor ráejtette a forró vasalót. Legfeljebb kicseréltetünk pár deszkát jövőre, már ha tényleg mi örököljük meg a nádasdi házat.