Kétség

Azt hiszem, a kétség kicsit olyasmi, mint a fogszuvasodás. Nagyon pici rés is elég ahhoz, hogy elkezdődjön. Elég, ha gyengül az immunrendszer, ha a sav-bázis egyensúly megbillen, a fogzománc megpuhul, és kész, elindul a fogromlás.
A hit kétsége éppen olyan, mint bármilyen más kétség, ha egyszer befészkelte magát valahova, nehéz megszabadulni tőle. Erre gondoltam múlt héten, amikor megnéztem John Patrick Shanley Kétely című filmjét. Csak úgy voltam vele, pont Nagyhéten írjak a kétségről?
A film érdekes, jól bemutatja a jelenség lényegét, pedig a kétely szinte megfoghatatlan természetű. A rendezőnek mégis sikerül megfognia azt az első szörnyű pillanatot, amikor az ember a bizonyosság melegsége helyett a kétség jéghideg idegfájdalmát érzi. Először csak egy pillanatra éri el az ideget a fájdalom, akkor még győzködi az ember magát, hogy dehogyis fáj, csak rosszul haraptam, csak túl hideg volt a víz. Aztán eltelik néhány hét, és nem lehet becsapni többet magunkat.
Az ember számára nem adatik meg a bizonyosság se Istennel, se a másik emberrel kapcsolatban. Még a legbuzgóbb vakhit sem elég jó fegyver a kétség ellen. Nincs az a páncél, amin be ne tudna furakodni. Még a legbiztosabb szerelem, a legszorosabb barátság sem ad teljes védettséget.
Kiváló színészek játszanak a filmben, legelébb is Meryl Streep, aki az elvakult, önmagában az utolsó leheletig biztos rendfőnöknőt alakítja, aki biztos a dolgában, aki biztos abban, hogy a pap megrontotta a kisfiút, akiben soha egy pillanatra sem támad fel a kétség. Egészen addig, amíg el nem üldözi a papot, amíg a rendre és félelemre épülő szabályokat ismét biztosítva nem látja az iskolában, amíg minden helyre nem áll. De akkor, a visszakapott rend pillanatában feltámad benne a kínzó, legyőzhetetlen kétség.
Azt hiszem, ez a film azoknak talán kicsivel többet mond, akik hívő emberek, mint azoknak, akik nem. (Nem a kétség természete miatt, hanem a film katolikus háttere miatt. Nehogy félreértsük, az is jól értheti, mit mond a film a kétségről, aki nem vallásos, de a hitüket gyakorló nézők vagy a katolikus hitvilágot ismerők számára, azt hiszem, sokkal jobban érthető a kétség ellen folytatott küzdelem. )
A hit a legritkább esetben vak. Olyan ember talán nem is létezik, aki vakon tud hinni valamiben, legyen ez Isten, egy másik ember vagy egy elképzelés. Pedig a Nagyhét tanulsága a kétségek nélküli bizalom kellene, hogy legyen. De az ember erre nagyon ritkán képes. Mert ahogy a filmbéli Flynn atya mondja mindjárt a film eleji prédikációban: a kétség mindig talál magának társaságot.