Nem mondatokban

Ha most bejegyzést írnék a tegnapi ünnepről, lehet, hogy az lenne a címe: Szégyen. Arról írnék benne, szeretem a hazám, szeretem Magyarországot, meg hogy azok, akiknek dolga volna az én szeretetemet megbecsülni, a nyilvánosság előtt szégyenítenek meg. Arról is írnék, mennyi mindent nem értek a hatalmon lévők motivációjából, mennyire értetlenül állok az előtt, hogy másokat eltaposva akarnak emelkedni, pedig régóta tudjuk, ezzel a módszerrel legfeljebb a szemétdomb tetejéig lehet.
Azt is leírnám, lehet itt valami rosszul értelmezése a nemzeti öntudatnak az ő részükről. Hogy súlyosan összetévesztik az önállóságot az önfejűséggel, a szövetséget a gyarmatosítással, a demokráciát a piactéri ordítozással.
Talán arról is írnék, azt sem szeretném, ezek után mások, hasonló szemétdombra igyekvő kakasok követeljék maguknak az én hazaszeretetemet. Mert maradjon az csak az enyém. Én azt senkinek sem óhajtom elajándékozni.
De nem írok bejegyzést a tegnapi ünnepről. Nem azért, mert csendben akarok lenni, hanem azért, mert a nagy hangoskodásban úgysem hallaná meg senki, amit mondok.  Meg azért sem, mert ezt a bejegyzést ma Magyarországon nem tudom olyan mondatokkal leírni, hogy abból mikrofonba kiabáló emberek valamiféle önmaguk igazát dicsőítő fordulatokat kihallani ne véljenek.
Nem írok. Minek írjak?
"Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában. "
Weöres Sándor bölcs ember volt. Bölcsebb, mint mi.