Rövid, nem lírai jellegű poszt a mobiszolgáltatókról

Ez egy mese. De nem jó a vége.
Van egy munkahelyi telefonszámom. Szolgálati szám. A készülékem alkalmas internetes adatforgalom bonyolítására, de erre nem ezt használom, mert van erre a célra egy privát előfizetésem privát okostelefonnal. A szolgáltató az üzleti ügyfél csomagjához automatice (ó közbeszerzési tenderek gyöngye) szolgáltat méregdrága internetet is. Az üzleti ügyfél aláírja a szerződést. Az ugye nem én vagyok. Én az a hülye vagyok, aki használom a szolgáltatást. A kis félintelligens telefonom meg időnként frissíti magát, és forgalmaz némi adatot suttyomban.
Eltelefonálok havi 2,000 forintot, aztán kapok  egy 9,800 forintos számlát. Kérdezem a számla aláíróját, mi a  rossebb? Mondja, hogy a netezés. Mondom nem netezek, mondja, ja, ez automatice. Tiltsam le, mert bizony-bizony ő is így járt. De ezt intézzem el én. Ehhez kinyomozom a nem az én nevemen megkötött, nem az én általam aláírt szerződés kódjait. Felhívom a szolgáltatót, letiltom. A számlát ki kell fizetnem. Meg majd a következőben jelentkező adatforgalmat is. Amiről nem tudják megmondani, hogy mennyi. (????)
Van egy csomó kérdésem. Ha engem nem tájékoztattak a szerződés feltételeiről, miért én szívok? Persze valószínű, hogy nem olvastam volna el, de miért nem kaptam egy másolatot a munkaadómtól? Miért nem figyelmeztettek, ha ez már megtörtént mással is?
Aztán ott a szolgáltatói oldal. Miért érzem én azt átverésnek vagy legalábbis nem etikus üzletpolitikának, hogy olyan szolgáltatások szerepelnek egy csomagban, amit nem kértem, de nekem kell lemondani?
Ebben az esetben persze nem hibás senki. Az etikátlan ügymenetet kifizethetem én. A havi fizetésem közel egytizedéből. A gyerek menzabefizetésére meg legfeljebb majd hitelt veszek fel.