2012. február 24., péntek

A mi időnk















Lehet olyan, hogy a tér és az idő akaratlanul, kéretlenül, lehetetlenül kitágul, átfordul, átváltozik valami mássá, mint ami. A pécsi délután így változhat időtlen Lengyeltóti délelőtté, terasszá a szoba, nyárrá a tél, békés napsütötte boldogsággá a mindennapok szürke nyűgjei. Magunk varrta, meleg, levendulaillatú zsebbé az idő durva vászonzsákja.
Ha ezt a mi időnket, ezt a mi terünket megadná nekünk egyszer az Isten, én nem kérnék tőle többé semmit.

8 megjegyzés: