Nem a szívfájdalomról, ugyan már, a szív elvileg nincs is beidegződve. A fizikai fájdalomról inkább, mert ez utóbbi minden esetben elsődlegességet élvez. Egy kis szívfájdalommal az ember hónapokig elmuzsikál, de a fizikai fájdalom úgy tartja markában a tudatot, hogy nem lehet semmibe venni. Olyan nincs, hogy fáj, de nem gondolsz rá egy-két órát.
Amikor fáj, az ember nem mélázik a világot összetartó világfolyamatokon, esetleg a szellem napsütéses vagy árnyékos oldalán. A fájdalom kitúr mindent az agyból, nem marad más, csak a csupasz idegvégződések elektromos kisülései, az általuk generált ingerültség, a hányinger, meg a kétségbeesett és hiábavaló endorfintermelés.
A fájdalomnál önzőbb ingert én nem ismerek. Persze bölcsebbet sem, hiszen kíméletlenségében az ember igazi valóját tanítja.
A fájdalom megaláz.
VálaszTörlésVagy alázatra tanít.
VálaszTörlésA fájdalom az élet része. Jelzi hol van baj.
VálaszTörlésVan úgy, hogy már a kispárna rágása sem segít.
Azért próbálkozz csillapítókkal.
Igazad van, a fizikai fájdalom az, amely nem hagyja magát kiiktatni (hacsak nem külső beavatkozásra). Ilyenkor mindig régi szörnyű fogfájásaim jutnak eszembe...
VálaszTörlésJobbulást, kedves Zé.
Elmúlik előbb-utóbb. A test meggyógyítja magát. :)
VálaszTörlés