Azt olvastam a végre letudott Zacher könyvben, amit én már elég régóta így gondolok, hogy nincs olyan, hogy valaki egyszer függő, aztán meggyógyul, és akkor már nem. Ilyesmi egyszerűen nem létezik. Aki kábítószerfüggő, alkoholfüggő, szerencsejáték-függő stb., az egész életére függő marad, legfeljebb örök hátralévő életében absztinens.
A függést tehát nem lehet gyógyítani, mondja a doktor, és azt látom, hogy abszolút igaza van. Persze, mondom gyorsan, függőn nem az egyszeri szerhasználót, alkalmanként lerészegedőt, kétszázat az automatába dobálót értjük. A függő, ha bármennyi absztinencia után szerhez nyúl, fél nap alatt ott tart, ahol X ideje abbahagyta.
Azt hiszem, a függés az egy pszichés viselkedési minta tulajdonképpen, ami szerves része a személyiségnek. Vannak függő típusok, és olyanok, akik nem. Nyilván ezt alakítja a környezet, leginkább talán nagyon kora gyerekkorban.
Ez persze nem jelenti, hogy a függő személyiség feltétlenül függővé válik. Vagy pontosabban, nem azt jelenti, hogy a függése valami társadalmilag is káros függéssé alakul. Én például tudom magamról, hogy függő személyiség vagyok, ezért világ életemben oda kellett figyelnem arra, hogy ne legyek rabja olyan dolgoknak, amikkel másoknak árthatok. Maradok az önsorsrontó függéseknél.
Egyébként szülőként elképedéssel olvastam a könyvben az új szintetikus szerekről, és megerősödött bennem, amit ugyancsak régóta gondolok erről az egész drogkérdésről, mégpedig, hogy egyetlen 'ellenszer' van, ha az ember érdemben foglalkozik a gyerekével. Ha beszélget vele, ha tudja, mi jár a fejében. (Na nyilván ez nem azt jelenti, hogy 'Akkor ülj le fiam/lányom, most megmondom neked az élet nagy igazságait.')
Tegnap, Dani tizenhetedik születésnapján a könyv apropóján erről is beszélgettünk, és megdöbbentően képben vannak mindenféle szerrel kapcsolatban (már hogy a két kamasz). Érdekes, hogy miért éppen Dani örökölt a legtöbbet az én családomból valahogyan áthúzódó függőségekből. Lehet ennek valami genetikai oka. Utána kellene olvasni egyszer.
Zacher Gábor szerint egyébként az egyetlen hasznos dolog, amit muszáj lenne megtanítani ma a fiataloknak, az az, hogyan kell újraéleszteni valakit. Nem túl vidám.
Pedig nem is vagyok szakértő.
VálaszTörlésMégis, igen régóta vallom, hogy aki valaha volt már függő, az marad is - a függelem tárgya változtatható, maga a függés túl sok energiát kíván. Én nem adok bele annyit, hogy nem gyújtok rá, blogolok világba. És már régóta nem jut eszembe (legfeljebb nagyon ritkán), hogy milyen jól is esne rágyújtani. És igen, lehet örök időkre absztinens. A függés megmarad.
Szia Stali! Bizony, bizony. ::)) Én akkor is dohányos voltam, amikor évekig nem gyújtottam rá. És akkor is az leszek, amikor majd nem akarok rágyújtani.
TörlésTalán az a legfontosabb, hogy az ember ne hazudjon magának a függéseivel kapcsolatban. Akkor nem lesz nagy baj.
Nagyon jó ez az írás. Zacher könyve pedig minden szülő és fiatal kötelező olvasmánya lehetne! Bár én is azt gondolom, hogy a függőség már gyermekkorban megmutatja magát.Azt vallom, hogy személyiségtípus kérdése is. Hajlamosító tényező a gyenge akarat, befolyásolhatóság és maga a környezet is. Persze ezzel semmi újat nem mondtam.
VálaszTörlésA könyv azért annyira nem jó. :(
TörlésAzt hiszem, be kell vallanom lassan magamnak az Internettől való, kialakulóban levő függőségemet... Meg általában az írogatástól függőségemet is (a piros füzetben betelt a sűrűn teleírt 219 oldal, nem beszélve a számítógép számtalan "lapját") ... De ahogy itt mondják: 'il vaut mieux ça que d'aller au bistro!" ("Jobb, mint kocsmában kötni ki...")
VálaszTörlésÓ, hát igen! Mennyi oldal, mennyi történet ... Mennyi édes függőségem van nekem is. ::)) De jó a mondás. Jobb, mint a kocsmában.
TörlésPedig ha tudnátok, hogy a kocsmában mennyi drámai történet hangzik el.
VálaszTörlésÍrj meg belőle párat. :)
Törlés