Hideg testet a fagyott földbe. Jégből lettél, jéggé leszel.
A halál könyörtelenségét az élni akarásé győzi le. Az élni akarásét az illem és a gyász.
Csákány kell, nem ásó, gondoltam. De nem kellett, elég volt az idő kérlelhetetlen logikája, hogy az anya előbb hal, mint a lánya. Halálművek normál üzemmenet. Csak gyereket ne kelljen temetni.
'Ti jól vagytok, az a lényeg.' Nekem az a lényeg, neki meg mindegy, egy év után is fekete. Tizenhat évig szerette a fiát, és soha nem fogja nekem megbocsátani, hogy az enyém még él. Megölelem. Hideg.
Az ember magát is mindig eltemeti kicsit. Koporsó, szemfedő, sírgödör. Szokni kell.
Amíg az ember eszénél van, addig kellene mindent elgondolni, mert a betegség, a fájdalom, az öregség elhomályosítja az elmét. Én nem akarok zokogást, és hideg földet. Mulatságot akarok. Porból lettem, porrá legyek. Időben le kell írni, mert aztán az ember megsajnálja magát.
Én meg azt szeretném, hogy hamvaimból egy kis kanálnyit tartsanak otthon a gyerekeim, csak úgy, szimbólumként, mint ahogy én is megtettem immár majd 6 éve, egy kis ezüst dobozkában, hogy "szem előtt" maradjunk, csak úgy szimbolikusan, persze... Nincs ebben semmi szomorú, sem elrettentő, sőt, abban sem gátol meg, hogy az élet menjen tovább...
VálaszTörlésÍrjuk ide, mit szeretnénk utána? Én semmit. Majd eldöntik az utánam jövők, akarnak-e, és hogyan gyászolni vagy örvendezni. Ez már az ő dolguk.
VálaszTörlésNem is tudom. Végül is tényleg annyira mindegy lesz már nekünk akkor. Nem is tudom, mit a csodáért izgat ez engem. Kontrollmánia, gondolom. ::))
VálaszTörlésAz ember szeretne nyomot hagyni, van, aki végrendeletet ír, hogy elrendezze maga után a világot.
VálaszTörlésAkkor ez most hiúság, Akimoto?
VálaszTörlésSokáig úgy képzeltem, hogy meghúzódhatok urnámban szerényen valahol, ha nem is a kandalló párkányán, de valahogy "részt vehetek továbbra is" a mindennapokban... Azt hiszem azzal a gondolattal nehéz kibékülni, hogy a világ "nélkülünk is" megy tovább...
VálaszTörlésA kandallón meghúzódás az Apádra ütök óta nem vonz. ::))
VálaszTörlésNem tudom, nem kell ezt minősíteni se kontrollkényszernek, se hiúságnak, se életszeretetnek, ez egy viszony, mindenkié más. Az édesapám egy szót sem szólt az egész életében nagy becsben tartott "értékeiről" (pl. a hadifogságból mentett dolgaiból, amiket ti is ismertek, részben),mi legyen velük, az anyu viszont részletes végakaratot írt minden értékesebb tárgyról, kire mit hagy. Ő is nehezen fogadta el azt, amit Flora említ. Zé, nem jutott eszembe, hogy ez hiúság is lehet. Gondolom, a stílusunkat mélyebben tanuljuk a felmenőinktől mint hinnénk.
VálaszTörlésEz azért izgalmas, mert ismerek olyan embert, aki erősen nem akar semmit hagyományozni a túlélőkre, se gondot, se tárgyakat, semmit. De nem tudja kivonni az utódaiból, amit belőle hoztak, és a mintát sem, amit adott.
VálaszTörlésOlyanokat is olvasok, akik bizony nagyon szeretnének maguk után nyomot hagyni utódaiknak, van, aki hiúságból, van, aki saját emlékhalmaza és annak értékei miatt. Melyek nem biztos, hogy az utódok számára is értéket jelentenek, de ezt szerencsére nem fogja látni, hogyan bánnak átadni vágyott kincseivel.
A világ meg abszolút érzéketlenül megy ám tovább, ha vagyunk benne, ha nem.
stali
Nyomot hagyni akkor kell, amikor itt vagyunk.
VálaszTörlésPéldául a hóban. :)
VálaszTörlésNa erre mondtam, hogy esetleg hiúság azt gondolni, hogy másnak is fontos, ami nekem. Közben meg mindenféle finomítással, de azt gondolom, hogy igen, szeretném, ha fontos lenne. Aztán, ki tudja. :D