A törvénytiszteletről, meg a jóképű gengszterekről

Egy diákom ajánlására néztük meg múlt héten Michael Mann Közellenségek (Public Enemies) című filmjét. Nem vasalósnak ajánlom, legfeljebb másodszor.
Nagyon érdekes film, kifejezetten jó, mégis volt benne elég sok dolog, ami meg nem tetszett.  Ami nagyon jó volt benne, az a történelmi hitelesség. Michael Mann azt hiszem, az a rendező, aki alaposan, szinte dokumentarista attitűddel járja körül a témáját. Nagyon korhű volt a jelmez, a díszlet, a beállítások, a történetvezetés. Mann ennek a hitelességnek rendelte alá a szereposztást is, a szereplők szinte a megszólalásig hasonlítanak a történet eredeti alakjaira, és ez tulajdonképpen nem olyan nagy baj addig, amíg a kiválasztásnak nem rendelődik alá a színészi alakítás.
Ez sajnos most nem tudott megvalósulni a filmben.
A színészek haloványkák maradtak, pontosabban az általuk megformált karakterek maradtak kidolgozatlanok, többségük alakítását sajnálatos módon elnyomja a harmincas évek csillogása. Még az a szerencse, hogy azért nem mindenkiét. A Melvin Purvist alakító Christian Bale és a J.Edgar Hoovert alakító Billy Crudup jól játszanak, a John Dilligert alakító Johnny  Depp pedig hibátlanul hoz egy gengszternél is gengszterebb típusfigurát. Az ő esetében nehezen tudok dönteni, mert nem tudom, csak így sikerült, ilyen csillámosan felszínesre a játék, vagy ez kifejezetten rendezői szándéknak tudható be. Legyünk optimisták, mondjuk, hogy direkt ilyen álomszerű papírhős ez a figura.
Ami még verhetetlen a filmben, már megszoktuk ezeknél a pasiknál, az a zene. Nagyon jó ízléssel válogattak, úgyhogy érdemes a filmzenei albumot is meghallgatni. (A lejátszón van belőle néhány szám.)
Megszerettem ezt a filmet, ez az igazság. Kicsit sajnálom, hogy egy csomó részét (vagy az összeset??) videokamerával vették fel, ami biztosan szándékolt újdonság és kísérletezés, de nekem a harmincas évek gengsztervilágához sehogy sem stimmelt a dolog, sőt itt-ott kifejezetten zavart, hogy nem volt rögzítve a kamera. Hogy jött ez a dokumentarista hitelességhez párban, fel nem foghatom. Mindegy, ez van, egy nem tökéletes, de összességében nagyon is szerethető filmet ajánlok azoknak, akik kedvelik a harmincas évek Amerikáját, a jóképű fickókat és a jó zenét.

Vera más szempontból a történelmi háttérről, és a törvénytiszteletről a VilagMa oldalán.