A hétfők ... Tegnap olvastam, hogy Felkelni, Túlélni, Lefeküdni. Annyira ilyenek a hétfőim mostanában. (Meg a keddjeim, meg a szerdáim...)
Tegnap Dani osztályozóvizsgája vett ki az észből, miután annyit sikerült kinyomozni a féléves négyeséről, hogy valahogyan a tizedikes tanév anyagára négyes osztályzatot kapott. Hogy emlékeink szerint mindösszesen egyszer vizsgázott, amire a tanár azt mondta neki szóban, hogy ötös, az mindegy, azóta már le is érettségizett. Az osztályfőnöke annyit mondott a telefonban, talán félreértett valamit Dani, mert náluk spanyolul a próba az vizsgát jelent. Hogy ehhez egy olasz anyanyelvű angoltanárnak mi köze lehet, nem nagyon értem.
Mindenesetre kértem, hogy keressék elő a vizsgajegyzőkönyvet, bemegyek, megnézem. Hogy tudok-e tenni bármit, nem nagyon hiszem. Ha a kormányhivatalhoz fordulok, és igazam van, nem jól vizsgáztattak, akkor eljárás indul az iskola ellen, elmarasztalják az igazgatót és az érettségi elnököt, Daninak újra kell vizsgáznia stb. Jó kis csapda. Ha igazam van, mindenkit megbüntetnek. Persze nyilván ez lenne a helyes, csak éppen a gyerek szívná meg alaposan, hiszen ő még évekig ebbe az iskolába fog járni.
Mindeközben Eszterék osztálya január huszonharmadikán sem kapott bizonyítványt. Most akkor ezzel is mit lehet kezdeni. Én mondjam az igazgatójának, hogy törvényt sértett???
Mindig a törvény betartása az egyszerűbb hosszú távon. Hiába morog az ember, hogy adminisztrálni kell rendesen, be kell tartani a határnapokat, a gyereknek biztosítani kell minden törvénybe foglalt jogát, mert ha egyszer valaki vizsgálódni kezd, akkor egy csomó rossz következménye lesz ezeknek az apróságnak tűnő dolgoknak.
Ja, és ha szülőként szólsz, majd megnézheted magadnak a gyerek jegyeit, ha kollégaként, menj a francba, majd pont egy másik iskolából jövő mondja meg, mi a tuti, ha meg elnökként, akkor 'nem vagy elegáns' (értsd egy kötözködő HP). Jó kis dilemma.
A napom a saját intézményben varázslatosan telt különben. Bridge sokáig titkolta az értekezlet értékelő szempontjai, de valaki tök véletlenül rátalált a szerver eldugott csücskében. Most majd azt használjuk, annak ellenére, hogy B két hete megígérte, elküldi e-mailben, és azóta sem szólt egy szót sem. Magad uram. Majd telepatikus oklevelet is kapunk év végén.
Ehhez tegyünk hozzá egy órát nap végén a betűfelismerő csoporttal, egy szülői értekezletet Borinál, és egy esti 'merttisemmitsem-tudtokelintézninormálisangratulálok' bátorító kirohanást, amit az egész vizsgamizériával kapcsolatban Zé úrnak sikerült megosztania Danival meg velem. Ezek után Dani este tízkor még szétszerelte az ágyát, és levitte a garázsba. Most a földön alszik. (Matracon persze.)
Minden nap öröm tanárnak lenni, de a hétfők kétségtelenül valami különleges bájjal bírnak. Vagy csak most ért ide a mágneses vihar.
Bátorító zene legyen. Nomen est omen.
Biedermann, az én anyám is tanár volt, és m i n d i g az iskola pártjára állt. :( Nem irigyellek egyikőtöket sem. :(
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésAz egyiket töröltem, ha nem baj. :) Ja. Én sem irigylem magam. Ez van. De túl fogom élni ezt a hetet is valahogy.
TörlésDehogyis. Köszönöm.
VálaszTörlésLégy jól.