2012. január 15., vasárnap

A sietségről














Néha, nem túl gyakran, siethetnékem támad. Gyorsan akarok mindent ilyenkor, leginkább szeretni persze vagy elutazni, menekülni ki a világból, az értelmetlenség elől.
Nem tudom, miért gondolom ki magamnak ezt a türelmetlenséget, ezt a hebehurgyaságot, ezt az erőszakos magamnak akarást, amikor a tapasztalat és a józan ész ebben soha nem támogat.
Két napja, mióta megláttam Joe asztalán a Jad Vashem nevét, Jeruzsálembe szeretnék menni. Nem nagyon lehet ezt megmagyarázni, de olajfákra vágyom, a héber betűk fegyelmezettségére, meg a kérlelhetetlen kövekre. Az idő nagy türelmének kézzelfogható bizonyítékaira.

4 megjegyzés:

  1. Nem vagy egyedül ezzel a "siessünk, menjünk oda, ahol van valami, ami eddig hiányzott" érzéssel.

    VálaszTörlés
  2. ...én annyira nem vágyom Izraelbe, csendben és türelmesen kivárom, míg ideér "Ő". Nem sok idő már, na akkor fogom majd a culibulimat és sietősre veszem a dolgokat. A dolgok jelenlegi állását elnézgetve.....

    VálaszTörlés
  3. "... menekülni ki a világból, az értelmetlenség elől."
    Ha kevesebb eszed lenne, neked sem tűnne fel az értelmetlenség.

    Az olajfák alatt sem kevésbé értelmetlen a világ, bármennyire fegyelmezettek is a héber betűk.

    VálaszTörlés
  4. @Akimoto,Sasó: Na igen, gondolom másnak is kezd tele lenni a hócipője.
    @Kósza: Lehetnék hülyébb... Vonzó alternatíva. :)
    Persze-persze, ott sincs több értelem, nem is feltétlenül azért írtam. ::))

    VálaszTörlés