2012. január 15., vasárnap
A sietségről
Néha, nem túl gyakran, siethetnékem támad. Gyorsan akarok mindent ilyenkor, leginkább szeretni persze vagy elutazni, menekülni ki a világból, az értelmetlenség elől.
Nem tudom, miért gondolom ki magamnak ezt a türelmetlenséget, ezt a hebehurgyaságot, ezt az erőszakos magamnak akarást, amikor a tapasztalat és a józan ész ebben soha nem támogat.
Két napja, mióta megláttam Joe asztalán a Jad Vashem nevét, Jeruzsálembe szeretnék menni. Nem nagyon lehet ezt megmagyarázni, de olajfákra vágyom, a héber betűk fegyelmezettségére, meg a kérlelhetetlen kövekre. Az idő nagy türelmének kézzelfogható bizonyítékaira.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nem vagy egyedül ezzel a "siessünk, menjünk oda, ahol van valami, ami eddig hiányzott" érzéssel.
VálaszTörlés...én annyira nem vágyom Izraelbe, csendben és türelmesen kivárom, míg ideér "Ő". Nem sok idő már, na akkor fogom majd a culibulimat és sietősre veszem a dolgokat. A dolgok jelenlegi állását elnézgetve.....
VálaszTörlés"... menekülni ki a világból, az értelmetlenség elől."
VálaszTörlésHa kevesebb eszed lenne, neked sem tűnne fel az értelmetlenség.
Az olajfák alatt sem kevésbé értelmetlen a világ, bármennyire fegyelmezettek is a héber betűk.
@Akimoto,Sasó: Na igen, gondolom másnak is kezd tele lenni a hócipője.
VálaszTörlés@Kósza: Lehetnék hülyébb... Vonzó alternatíva. :)
Persze-persze, ott sincs több értelem, nem is feltétlenül azért írtam. ::))