Lehangoló cikk... A tanári pályán sosem lehetett meggazdagodni, még az "én időmben" sem, túlterheltek is voltunk: én pl. 1971-ben kezdtem gimnáziumi tagozatos osztályokban, 1600 Ft-ért, heti 20 órában, amihez jött 14 ó kötelező helyettesítés (a lektorra várva), KISZ-esek istápolása stb. de volt legalább némi elismerés diák, szülő részéről...
Mindig csodálkozom azon, hogy jó képességű embereket mi vihet arra, hogy pedagógusi pályára menjenek? Talán nem olyan szociopaták mint én? Igen. Ez lehet a válasz. :))
Esetleg génhiba. ;) Most viccen kívül, amikor a családom és a barátaim azt mondják, hagyjam ezt a pályát, csináljak valami értelmeset, akkor azt mondom, azt azért gondolja végig, milyen tanárokat szeretne a gyerekének. Mert ha minden épeszű, magára valamit adó ember elhúz az iskolákból, akkor ki marad?
Ha megkísérelném a véleményem teljes körűen leírni abból egy vékonyka kötet kerekedne ki, ezért csak néhány gondolat: 1, Gyereket bárki csinálhat, és fel is nevelheti minden készség és hozzáértés nélkül. 2, A nevelés véleményem szerint a szülő feladata és felelőssége, ebben az iskola csak partner lehet. A tanuláshoz szükséges motivációt otthonról kell(ene) a gyereknek magával hoznia. 3, Amíg a tanári diploma a legkönnyebben megszerezhetők egyike marad, addig a diplomát a diploma kedvéért begyűjtők egyik kedven terepe a tanárképzés marad. Ezzel arányosan a pedagógusok társadalmi megítélése (általában) igen alacsony szintű és az is marad. 4, Amíg a tanárok jogait csökkentik és a gyereke jogait növelik, a kötelességek arányos növelése nélkül, addig legfeljebb a tanárverések mutatói fognak nőni, az oktatási eredményeké nem.
Drága Kósza, sok igazság van abban, amit írtál, és sok mindenben egyet is értünk. Persze, ahogy az lenni szokott, nem mindenben. Az első két pontban igazad van, de azért hozzá kell tennem, hogy nem minden diák motivált 'otthonról', és akkor van olyan is, hogy belső motiváció, hálistennek így lehetnek kiugró tehetségek egy-egy családból. (Most látványosan Frank McCourt jut eszembe valamiért, talán a tanárság miatt.) A harmadik pontban ott nem értek veled maradéktalanul egyet, hogy a tanárképzés alacsony színvonalának több oka is van. És a pedagógusok társadalmi megítélése pedig csak részben ezért olyan, amilyen. Ehhez nem értek, valami társadalomtudóstól kellene megkérdezni. A jog. Hát nekem semmi bajom azzal, hogy a diákoknak vannak jogaik. Sőt. Nagyon örülök neki. Az ideáimban élő jó iskolában tanár, szülő és diák jogai és kötelezettségei egyensúlyban vannak. Nem létező idea ez ebben a pillanatban. Mert most mondhatod, hogy akkor tanárverés, de én meg azt mondom, soha életemben nem akart diák megverni. Ellenben volt már, aki felajánlotta, hogy bármikor megveri azt, aki bánt. Szóval egy fontos dolgot tudok mondani, akit tisztelnek, mert ember, és mert nem bújik rang és pozíció álarca mögé, aki érti a szakmáját, azt a legelvetemültebb diákok sem bántják. Akkor most utánam az özönvíz. Majd kapok a fejemre. ::)) Mindez nem azt jelenti természetesen, hogy én minden esetben könnyen boldogulnék a diákokkal vagy hogy én ilyen áhítottan tökéletes tanár lennék. Sajnos.
A hármas pont kicsit kibontva: Sokan azért mennek tanárképző főiskolára mert ott könnyen megszerezhetik a családi, társadalmi elvárás szerint diplomát. Jobb esetben azonnal pályaelhagyóként kezdik a nagybetűst, rosszabb esetben elmennek iskolába dolgozni. Mondom dolgozni, nem tanítani. Főleg nem nevelni. Soha nem volt és nem is lesz tekintélyük, mert mire lenne? Utálják amit csinálnak és frusztrálja őket, ha osztályba kell menni. Az iskolák nem egyformák. Vannak elit iskolák és vannak a leszakadt külvárosokban, térségekben is oktatási létesítmények. Ez utóbbiakban már az alsós diákok is megeszik a gyenge tanerőt. Ezeken a helyeken tapasztalható az, hogy a diák visszaél jogaival, a tanár meg nem tud mit mit kezdeni diákjai agressziójával. Mondhatjuk, hogy a gyenge tanárnak úgy kell, hadd vesszen. Folytathatnám, de minek. :))
Lehangoló cikk... A tanári pályán sosem lehetett meggazdagodni, még az "én időmben" sem, túlterheltek is voltunk: én pl. 1971-ben kezdtem gimnáziumi tagozatos osztályokban, 1600 Ft-ért, heti 20 órában, amihez jött 14 ó kötelező helyettesítés (a lektorra várva), KISZ-esek istápolása stb.
VálaszTörlésde volt legalább némi elismerés diák, szülő részéről...
Nem sokat változott a helyzet. :)
VálaszTörlésMindig csodálkozom azon, hogy jó képességű embereket mi vihet arra, hogy pedagógusi pályára menjenek?
VálaszTörlésTalán nem olyan szociopaták mint én?
Igen. Ez lehet a válasz. :))
Esetleg génhiba. ;)
VálaszTörlésMost viccen kívül, amikor a családom és a barátaim azt mondják, hagyjam ezt a pályát, csináljak valami értelmeset, akkor azt mondom, azt azért gondolja végig, milyen tanárokat szeretne a gyerekének. Mert ha minden épeszű, magára valamit adó ember elhúz az iskolákból, akkor ki marad?
Nem mérvadó véleményem szerint, amíg a pálya iránt elkötelezett pedagógus kisebbség a hátán elviszi az oktatásügyet, addig nem lesz pozitív változás.
VálaszTörlésGyerek, szülő, iskola és a jogok
VálaszTörlésHa megkísérelném a véleményem teljes körűen leírni abból egy vékonyka kötet kerekedne ki, ezért csak néhány gondolat:
1, Gyereket bárki csinálhat, és fel is nevelheti minden készség és hozzáértés nélkül.
2, A nevelés véleményem szerint a szülő feladata és felelőssége, ebben az iskola csak partner lehet. A tanuláshoz szükséges motivációt otthonról kell(ene) a gyereknek magával hoznia.
3, Amíg a tanári diploma a legkönnyebben megszerezhetők egyike marad, addig a diplomát a diploma kedvéért begyűjtők egyik kedven terepe a tanárképzés marad. Ezzel arányosan a pedagógusok társadalmi megítélése (általában) igen alacsony szintű és az is marad.
4, Amíg a tanárok jogait csökkentik és a gyereke jogait növelik, a kötelességek arányos növelése nélkül, addig legfeljebb a tanárverések mutatói fognak nőni, az oktatási eredményeké nem.
Drága Kósza, sok igazság van abban, amit írtál, és sok mindenben egyet is értünk. Persze, ahogy az lenni szokott, nem mindenben. Az első két pontban igazad van, de azért hozzá kell tennem, hogy nem minden diák motivált 'otthonról', és akkor van olyan is, hogy belső motiváció, hálistennek így lehetnek kiugró tehetségek egy-egy családból. (Most látványosan Frank McCourt jut eszembe valamiért, talán a tanárság miatt.)
VálaszTörlésA harmadik pontban ott nem értek veled maradéktalanul egyet, hogy a tanárképzés alacsony színvonalának több oka is van. És a pedagógusok társadalmi megítélése pedig csak részben ezért olyan, amilyen. Ehhez nem értek, valami társadalomtudóstól kellene megkérdezni.
A jog. Hát nekem semmi bajom azzal, hogy a diákoknak vannak jogaik. Sőt. Nagyon örülök neki. Az ideáimban élő jó iskolában tanár, szülő és diák jogai és kötelezettségei egyensúlyban vannak. Nem létező idea ez ebben a pillanatban. Mert most mondhatod, hogy akkor tanárverés, de én meg azt mondom, soha életemben nem akart diák megverni. Ellenben volt már, aki felajánlotta, hogy bármikor megveri azt, aki bánt. Szóval egy fontos dolgot tudok mondani, akit tisztelnek, mert ember, és mert nem bújik rang és pozíció álarca mögé, aki érti a szakmáját, azt a legelvetemültebb diákok sem bántják.
Akkor most utánam az özönvíz. Majd kapok a fejemre. ::))
Mindez nem azt jelenti természetesen, hogy én minden esetben könnyen boldogulnék a diákokkal vagy hogy én ilyen áhítottan tökéletes tanár lennék. Sajnos.
Bocsánat. Tehát a harmadik ponttal nem értek teljesen egyet. A tanárképzés alacsony .... stb. (nem voltam érthető.)
VálaszTörlésElsőre is érthető voltál. :)
VálaszTörlésA hármas pont kicsit kibontva: Sokan azért mennek tanárképző főiskolára mert ott könnyen megszerezhetik a családi, társadalmi elvárás szerint diplomát. Jobb esetben azonnal pályaelhagyóként kezdik a nagybetűst, rosszabb esetben elmennek iskolába dolgozni. Mondom dolgozni, nem tanítani. Főleg nem nevelni. Soha nem volt és nem is lesz tekintélyük, mert mire lenne? Utálják amit csinálnak és frusztrálja őket, ha osztályba kell menni.
Az iskolák nem egyformák. Vannak elit iskolák és vannak a leszakadt külvárosokban, térségekben is oktatási létesítmények. Ez utóbbiakban már az alsós diákok is megeszik a gyenge tanerőt.
Ezeken a helyeken tapasztalható az, hogy a diák visszaél jogaival, a tanár meg nem tud mit mit kezdeni diákjai agressziójával.
Mondhatjuk, hogy a gyenge tanárnak úgy kell, hadd vesszen.
Folytathatnám, de minek. :))
Hát igen, igen. Folytathatnánk, de minek. :D
VálaszTörlés