Vírus

A betegség néha nehezen körvonalazható dolog. Persze ha vannak konkrét tünetek, jobb a helyzet, de ha csak mondjuk egy hátfájás van két napja elhúzódó diffúz fejfájással, akkor többesélyes a dolog. Elsőként lehet a fáradtságra gyanakodni. Ha a pihenés nem használ, másról lesz szó.
Én a baktériumfertőzéseket egészen jól bírom, a szervezetem viszonylag hatékonyan küzd ellenük, főleg az elmúlt egy-két évben. Nem is emlékszem, mikor kellett antibiotikumot szednem. A vírus az már más tészta, azokat rosszabbul bírom.
Naná, hogy a hétvégi vendég egy életerős vírus volt. Érdekes, hogy ilyen semmilyen tünetek mellett is tud a szervezetem produkálni egy keringési zavart vagy mi a fenét. Vérnyomás nulla, cukorszint mínusz kettő. Szőnyegminták, plafonrepedések, gyors leltár az életről. Ha nem lenne ez a vírusom, biztos nevetnék, hogy milyen vicces azon gondolkodni a nappali szőnyegén, fel kellene hívni valakit, mielőtt elpatkolok. Meg hogy az ember ilyen pillanatokban effektíve diktálja magának, hogy akkor most 'nem ájul el, koncentrál, megeszik még egy kis mandarint'. Na jó, ez még vírussal együtt is vicces.
A hétvége a túlélés jegyében diszkrét családanyai haldoklással telt. Kicsit főz, kicsit haldoklik, kicsit vasal, kicsit haldoklik, ilyesmik. Meg sírással. De végeredményben ez is vicces. Nekem orvoshoz sem kell menni, ha egy pohár víz láttán sírva fakadok, vírusom van. Gondolom, az agyat támadja, azért. A könnyképző központom lehet a legsérülékenyebb.
Azért megmaradok. Orvoshoz nem megyek, tegnap ugyanis kiderült, hogy már nem is Allah kicsi fia a háziorvosom. Most feldolgozom a sokkot, és öngyógyítok. Csak a hányingerrel nem tudok mit kezdeni, de azt majd az idő megoldja, mert azt száz százalékra ígérhetem, hogy hányni nem fogok.
Ja a hétvégén az volt még, hogy Zé úr azt mondta, nincsen egy épelméjű ember a családomban, de az biztos, hogy nem lehet mellettük unatkozni. Ezt arra mondta egyébként, hogy a nagybátyámat, akinek az agyát állítólag pépesre verték, mert túl sokat tudott valamiről, amiről nem kellett volna, de az hagyján, mert erről beszélni is szeretett volna valami bíróságon, és emiatt most cseppet zavart, a tesóm egy pesti kávézó mellett találta fel, amint éppen pizsamában és (lopott??) kabátban játszotta el Hudini szerepét. A vége happy end, a felesége és a rendőrök végül megtalálták, és visszavitték szegényt félig szétfagyva az idegosztályra. A tesóm mondjuk kicsit sokkot kapott, de mindjárt elutazik Firenzébe vagy hova, szóval az ő rehabilitációja rendben lesz.
Én viszont megyek dolgozni, így az enyém kimenetele egyelőre kétséges.