Sultanus Beatus vendégségben

Vannak blogok, amik megmaradnak az ember emlékezetében akkor is, ha a szerzőjük úgy dönt, már nem kerül az oldalra új poszt. Ilyen emlékezetes olvasmány volt számomra Sultanus Beatus blogja. A szerző Szegeden él, és blog helyett mostanában leginkább az Irodalmi Jelenbe ír. Arra kértem, így karácsony idején, jöjjön el hozzám vendégségbe, és tegyen úgy, mintha még lenne blog. 

Sultanus Beatus mai bejegyzése hát ez lenne. Vagy nem. De ezt már sosem fogjuk biztosra tudni.


Őrület-Ébredés

Reggelente a csajod rád engedi a fényeket. Jönnek a fotonok, mint a pitbull, és nem hagynak nyugodni. Beleharapnak a retinádba, utat karcolnak a pigmentjeidbe, és alig tudod türtőztetni magad, hogy belehugyozz a napsugárba. Mert a napsugár is anyag, akár a húgy, de az őrület kézzelfoghatatlan, akár a nő, amikor rád engedi a fényeket. Mert el is tűnik azzal együtt, sötétben létezik már évek óta.

Sokszor azt hiszed, nincs is csajod, aki rád engedi a fényeket. Olyankor mindig görcsbe rándulnak az izmaid, főleg a vádlid, és amikor két görcsölő lábbal állsz a valóságban, akkor sem hiszed el, hogy nincs csajod. Elsétálsz a múltkori kávézóba, és megkérdezed, kivel indultál haza, de mindenki csak somolyog, kérdik, miért van rajtad napszemüveg. Mondod, hogy valaki rád engedte a fényeket, ennek járnál utána, és csak nézed a részvétet a szemében, pedig csak az igazságra vagy kíváncsi. Ki volt az a csaj, mész rá konkrétabban, mert te szereted ezeket a faktumokat, és nem tényeket írsz ilyenkor, mert mutatod, hogy különb vagy a többinél, és még nem őrültél meg. Lassan felhívod a tulajt, ismerősöd, együtt sétáltattok néha kutyát. Ő is csak nevet rajtad, frász se tudja, ismétli kétszer, kutyával jól lehet csajozni. A kérdés az, hogy volt-e nálad kutya, mert néha magaddal viszed, hogy megvédjenek a játszótéren a gyerekektől. Persze mindig rád másznak a nyugdíjasok, akkor csettintesz egyet a nyelveddel, és elkezd csaholni. A játszótéren is jól lehet csajozni, amikor ülsz a padon, és lapozgatod a tegnapi újságot. Nem jó mindig képben lenni, mert az felcsigázza az embert. Egy nap halasztás muszáj, hogy ne érezd a bőrödön, ha éppen történik valami a világban. Érdemes kimaradni, mert könnyen beleőrülhetsz.

Őrület, hogy ha nem figyelsz annyira, sokkal durvább dolgok történnek veled, mint az életed.

Az őrület ott kezdődik, hogy az őszi szünet kitermeli a kamaszokat a bányából, de mire aranyrögökké érnek, eltemethetni őket. Addig még szerezhetnek szakmát, érettségit és diplomát, doktori címet is. A diplomások és a doktorok hamar halnak. Ma már a mosónőké és a hegesztőké a világ. Ha kimennek Svájcba az öregek otthonába bugyikat mosni vagy tankot barkácsolni, akkor előttük az egész élet. Felhalmozzák a valutát, és visszajönnek minimálba dolgozni. Nyitnak valami kocsmát, és mesélik majd egész életükben, hogy nyugdíjasok alsóiból és békefenntartó cuccokból felépíthető az egész élet.

Az őrület ott kezdődik, hogy már nincs időd leírni, hol kezdődik az őrület. Az orvos is azt mondta: ne felejts ki egyetlen napot sem. Ez segít majd kilábalni, nem félsz többet a fénytől, a csajoktól sem, akik rád engedik. Csak magadhoz beszélj, a hangodra figyelj, mint a testre, mikor élvez. Az együttérzés megöli a szexet is. Neked legyen jó, hadd lebegjenek a szavak, mint a fotonok a függönyön átszűrődve, ami olyan, mint pitbull száján a nyál. Félelmetes, mégis szánalmas. Beszélj, mert a hallgatás olyan, mint a sötétség, ezért a nőhöz is hasonlatos. Bíztasd magad, hogy menni, fog, adj magadnak nicknevet, és gyűjts rajongókat. Blogot is írhatsz, az a legjobb, ott csak a lájkok látszanak, nem kell félni, ha valaki nem szeret, és rád ereszti a sötétséget, amitől legalább nem félsz, mert az a valóság. Kommentek nem kellenek, csak a lájkok, ennek ne tedd ki magad, mert amikor anyád utolszor hozzászólt valami posztodhoz, ment ám az osztás ezerrel kukoricavetés közben. Szóval anyádat meg mindenkit hagyd ki ebből, és ne is adj utat magadhoz, új e-mail, új álnév, ilyenek. Ha meg valaki feléd téved valahonnan, akkor legyen erőd leírni, hogy ott kezdődik az őrület, amikor felébredsz, de még tovább kellene aludnod, mielőtt elkezdesz írni valamit.