Vajon mindig visszavágyik az ember valahova? Gyerekkorba, hazába, békés, porcukros kalácsvilágba? Ezt kérdeztem magamtól is, erről is beszélgettünk tegnap este Lénárd láthatatlan házának kapcsán. Meg arról is, hol van az ember otthona.
Home is where the heart is- mondja az angol vagy az amerikai. Ahol a gyomor otthoni étel ízét érzi - mondta Lénárd. De mondtunk mást is: ahol a szem otthonos tájélményt fogad be, ahol a látvány kedves ismerős.
Nehéz megmondani, mi mindennek a keveréke az otthon. A gyerekkori szilvás lepény illatának, a régi karácsonyfa formájának, a gondtalan idő szabadságának, egy kanyarnak az úton ... Mi az otthon?
Az ember nem tud bárhol gyökeret ereszteni, írta Lénárd, föld kell hozzá. Hogy otthon lesz-e a sok ismerős, rokon, barát, akiket a jobb élet, a szabadabb világ vagy éppen csak a lehetőség más vidékre csal, nem tudom. Hiszen többségük betonvilágból betonvilágba megy, nem a föld ottani szagát megismerni.
Reménytelennek látom ezt az Otthonkeresést ilyen nagybetűsen, mert ez így, mintha valami örökös elvágyódást generálna a jelenből. Azt kérdezték tőlem, így, hogy éltem máshol, és tudom, milyen mardosó élmény a honvágy, elmennék-e. Azt mondtam, nem tudom. Most mégis azt gondolom, elmennék. Mert az embernek leginkább önmagában kell otthonra lelnie föld híján, gyerekkori kalács híján. Neki magának kell süteményillatú karácsonyokat varázsolnia bárhol is van a világban, már csak azért is, hogy a gyerekei otthonnak érezzék azt a helyet, ahol éppen vannak.
Nem tudom, mi az otthon. Pontosabban nem tudok egy mindenkire érvényes meghatározást mondani. Otthon talán az, ahova visszavágyunk, ha máshol vagyunk. Ahol a lélek szabadságfoka nagy. Ahol azt (is) tehetjük, amihez igazából kedvünk van, és emiatt nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret.
Az otthonnak a szabadsághoz van köze, a szabadságnak a felelősséghez. A másik kérdés, ami tegnap felmerült, éppen ez volt. Szabad-e, erkölcsös-e kivonulni a világból... Azt hiszem, arra jutottunk végül, lehet. Mindenkinek másképpen, más adagolásban. Talán azt is az ember szívdobbanásával kell kimérni, mennyit vonhatja ki magát az ember a mindennapiságból, mennyit lehet a kertjében, anélkül, hogy az általa generált hiány több kárt okozna, mint hasznot. Nincs általános recept, igazat kell adjak a beszélgetőtársaknak.
Hogy az én otthonom hol van? Földrajzi értelemben több helyen is. Talán könnyebb időben meghatározni, mint térben. Azt hiszem, én tulajdonképpen a rend pillanataiban vagyok otthon.
Ilyenkor látom, hogy milyen földhözragadt pacák vagyok.
VálaszTörlésEgy idő után magunk válunk otthonná. Önmagunk és a gyermekeink számára egyaránt.
VálaszTörlésReggel még annyi mindent gondoltam ehhez, de nem volt időm leírni. Most meg csak annyi jut eszembe, hogy igen. Így van. Több otthon-élményem volt nekem is életemben, mint amennyi otthonom volt a valóságban.
VálaszTörlés@Kósza: Mégis miért?
VálaszTörlés@Györgyi: Valamiért spam-nek könyvelte el két kommentedet is a blogspot. Most kiástam őket, ne haragudj.
Hazaköltözni, igen. :)
@Akimoto: ::)) Én még néha egy blogon is otthon tudom érezni magam.
http://www.youtube.com/watch?v=_3NOuhCyZpY
VálaszTörlésehhez ezt tudom hozzátenni. :)
Jaj, ez most olyan Gofris karácsonyos otthonos. :::)))
VálaszTörlés(-_-)
VálaszTörlésRomBold!: Nem vagyok túl tájékozott, ez tulajdonképpen mit jelent? Hogy untad a bejegyzést és elaludtál? Vagy hogy vándoroljak inkább ki Kínába, ha nekem mindegy, hol az otthon.
VálaszTörlésAz jutott eszembe erről, hogy mennyire fájt, amikor rájöttem, hogy az otthon csak egy illúzió. Valami meleg, biztonságos érzés, amibe jól belebújhatunk, de ami csak ideig-óráig lehet valóságos, és legtöbbször még ez az idő is csak a fejünkben ilyen, valójában hazugságok, elhallgatások, kedves átverések helyszíne. Az őszinteség fáj, így a legtöbb ember bebújik ebbe a fészekbe, és reméli, hogy minél tovább tarthat ez az egész - csukott szemünkkel, füleinkkel és szívünkkel - önmagunk becsapása.
VálaszTörlésMa már többre értékelem az őszinteséget és a valóságot, mint az efféle önámítást, de azért néha, amikor elér az a régi, megnyugtató érzés, sajog bennem valami, ami úgy szeretné, ha az a másik volna az igaz: az otthon, amilyennek akkor képzeljük, amikor becsukjuk a szemünket a valóság elől.
Aztán lehet, hogy létezik az az otthon, amit hazugságok nélkül építünk, de én nem ismerek olyan embert, aki anélkül élne. Én magam sem vagyok rá képes maradéktalanul, így aztán marad ez a 'félérzés', ami keresi azt az otthont, ami már nem mulandó annyira, nem csak illúzió.
Most, azt hiszem, nem pontosan ugyanazt gondoljuk otthon alatt. Nekem az otthon érzése nem félérzés, és nem illúzió. Ha egyszer otthon vagyok, akkor az őszinte érzés. Hogy ez pontosan hol is van, és meddig is tart, már más kérdés. :)
VálaszTörlésZé,én élem az életem, otthon és a máshol, esetleg egy másik otthonban, de nem csinálok belőle filozófiai kérdést. Az otthonomat én hozom létre és én hagyom el. Életem részei.
VálaszTörlés