Tegnap fogadtam. Nem lóra, szülőket. Tulajdonképpen sok értelme nincs, mert segíteni nem tudunk egymáson, mindenkinek önállóan kell megoldania a hétköznapok gondjait. Esetleg lelket önthetünk egymásba, no meg odanyújthatom a vállam, ha sírni kell. Az is érdekes, hogy évek óta egy anyuka biztosan sírva fakad a fogadóórán, úgyhogy szoktam vinni papírzsebkendőt magammal. Az életre a megoldás viszont nincs nálam sajnos.
Egyébként ki sem látszom a sok tennivalóból. Ma szépkiejtési verseny, holnap olvasókör. Lénárdot olvastuk, én hallgattam is az ajándék hangoskönyvemben, mert a könyvet kölcsönadtam. De nem baj, nagyon szeretem Cippo hangját. Kíváncsi vagyok, mit mondanak majd az olvasótársak, tetszett-e nekik.
Varázsolni kell, hogy Karácsonyig minden beleférjen a napjaimba, amit szeretnék. Még hozzá sem kezdtem a Galeano könyvhöz, de Schoeckhöz sem. Tényleg az lesz a legjobb, ha mindjárt hosszabbítok.
Tegnap egy fiú említette Chuck Palahniuk nevét. Érdekes, hogy éppen most, amikor Akimotónál is szóba került egy irodalmár, aki nagy Palahniuk rajongó. Akimotónak igaza van, romantikus a fiú. Mondjuk nem az enyém. (Azt nem tudom megmondani, hogy sajnos vagy szerencsére, mert annyira nem ismerem. Egy estés konferenciakaland volt. Kizárólag szellemi értelemben persze.) Vajon a 'Transgressive fiction'-nek van magyarítása?
Azt beszéltük TSB-vel és Mihállyal, hogy egy napra megszökünk, mert nincs más módja, hogy nyugodtan együtt töltsünk egy napot. Felülünk a vonatra és irány a névtelenség biztonságát adó nagyváros.
Zsúr is lesz hamarosan, meg talán basti is Nagytesóval, csak előbb elment Berlinbe egy kicsit. Irigylem. Bori barátnői idén nem akarnak mézeskalácsot sütni. Vagy Bori nem akar. Mindenesetre ki kell találnom valamit.
Így telnek ezek a napok. Faltól falig. Egyik gondolattól, egyik tennivalótól, egyik határidőtől a másikig. Nagyon kellene egy kis tér már végre a szabadon futó gondolatoknak.
Valaki azt írta egy dolgozatban véletlenül, hogy 'utánad álmodom magam'. Szép, lírai tévedés.
Én a nyár után álmodom magam.
Csak az első bekezdéshez írom ezeket, itt:
VálaszTörlésBaromira kíváncsi vagyok arra, hogy vajon minden tanár szükséges rosszként éli meg a fogadóórát, úgy mint Te?
Mert akkor elgondolkodom azon, hogy miért is állok sorban az ajtók előtt negyedórákat, félórákat jó pár magamfajtával félévenként egyszer?
Mert igazából tudom azt - mert látom a számokat az ellenőrzőjében, a többi meg a mai oktatási rendben úgyis le van szarva, hogy miből hogyan is áll a gyermek.
Mert igazából én nem is azért megyek ezekre a szeánszokra, hogy fentieket megtudjam, talán azért inkább hogy a tanár tőlem tudja meg azt, hogy miért "csak?" ennyi az a szám nála.
Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut az elgépiesedett fásultság -mint idióta szókapcsolat :)
Nézd, a fogadóóra az tulajdonképpen alkalom a találkozásra. Problémát nem old meg. Sajnos.
VálaszTörlésAzt azért nem mondtam, hogy rossz, azt gondolom, nem túl hatékony. Vagy a fene tudja.
Lehet, hogy annak az anyukának, aki sírt egy kicsit, ettől könnyebb estéje volt.
Én szívesen találkozom a szülőkkel, csak éppen öt perc alatt, mit lehet megbeszélni? És több idő meg nem jut egy fogadóórán. Ha jut,a többi szülő dühöng, jegyzem meg joggal, mert nem akar órákat várni.
Egyébként pedig nem a jegyeken van hangsúly. Azt tudja az ember. Talán egy kötetlen este a tanárokkal sokkal érdekesebb volna.
Ha meg olyan gond van, amit a szülővel is érdemes megbeszélni (mondjuk az esetek 1%-ban), akkor fel kell őket hívni. Meg kell őket kérni, hogy találkozzanak a tanárral satöbbi.
Néha én is beállok órákra a sorba, ha valakire kíváncsi vagyok, de jobb az e-mail, meg egy személyes találkozó műsoron kívül.
Kedvenc esetem a témában: Dani angoltanárának írtam e-mailt, hogy meg kellene beszélni az érettségivel kapcsolatos teendőket. Végül nem találtunk időpontot, amikor ki tudtam volna ugrani a suliba délelőtt, így hazafelé ő ugrott be hozzám. Az olasz fickó ott ült a tanáriban és angolul diskuráltunk a gyerekemről. Hasznos volt. :)
...egyébként a jegyeken lesz a hangsúly! Nagyon hamar szembesültök vele majd sajátbőrön ti is. Mondom én gyarló szülő egy tanárnak :)))) Na mindegy, amíg pontozás van, és van olyan gyerek aki egy pont híján hármas, az erős elégséges? Aki egy pont híján négyes az erős közepes, igen! No és a jeles????? Az csak jó! Szar dolog csak jónak lenni mindig, és nem a legjobbnak, legalább néha....... Egorombolás!
VálaszTörlésoh még egy dolog. Öt perc alatt rengeteg mindent meg lehet beszélni. Még ismeretleneknek is :) Persze jobb az, ha több időt szakítasz rá :) Az sem biztos, hogy egynémely tanárral jó lenne a kötetlen este. Persze van olyan iskola, ahol van "Szülők - Nevelők Bálja". Nekem oda csak jegyem szokott lenni, tudod?
VálaszTörlésZé, csak halvány sóhaj: Schoeck nyomasztó. Tedd el nyárra, ha gondolod.
VálaszTörlésA fogadóórák után anno hordágyon kellett volna hazavinni, mégis muszáj volt a 61-essel a Villányi úton zötyögni. Részvétem.
A jegyeken nincs mit megbeszélni. Annyi amennyi, és a jó az jó. Azon van beszélgetés, hogy ne bukjon meg, mit lehet tenni, hogy jobb legyen, persze. De hogy miért lett a dolgozat hármas, azon mit beszélgessen a tanár a szülővel. Azt a gyerek tudja. Tessék vele megbeszélni.
VálaszTörlésÖt percben? Mi a szart lehet megbeszélni, szerinted? Hogy a Gézuka jó gyerek-e vagy sem, azt tudjuk mindketten.
És ha a szülő meg a tanár nem tud kötetlenül elbeszélgetni egy bálon vagy mittudoménhol, akkor miféle párbeszédről beszélünk tulajdonképpen.
(De persze van olyan tanár, hogy felírja, kinek a szülei voltak. Meg van olyan szülő, aki tollat hoz ajándékba. Mindenfélék vannak.)
@Akimoto: Schoeck-öt majd pénteken veszem szemügyre. Holnapig még Lénárd van soron. ::)) Nyárig nem tud várni, mert könyvtári.
VálaszTörlésAzért annyira nem visel meg egy fogadóóra. Csak sok a munka.
minden (fogadó) óra (is) olyan, amilyen tartalommal megtöltetik... (bocs)
VálaszTörlésIgen. Az enyémbe most ennyi fért bele.
VálaszTörlés