Almodóvár legújabb filmje igazi és hamisítatlan moziélmény. Már hónapok óta azzal szenvedek, hogy ha végre összeszedem magam és elmegyek moziba, csalódottan jövök ki. Legutóbb éppen a Fertőzés című Soderbergh filmről. Csalódottan, mert 1200 forint egy gyengécske, ráadásul marha hosszú filmért nagy pocsékolás.
Eleve bosszant különben, hogy mióta annyi mozit becsuktak országszerte, az ember kénytelen a multiplexek ízlésvilágához igazítani a modern filmművészetről alkotott elképzeléseit, ami egy nonszensz. Megértek én mindent, hogyne, nem gazdaságos, nincs rá tömegigény, de honnan a fenéből lenne, ha évtizedek szívós munkájával éppen a filmpolitikusoknak (van ilyen???) sikerült az igényes európai, amerikai, ázsiai filmek iránti érdeklődést nullára csökkenteni az átlagnézőben. A rutinos mozizókban maradt még csíra, de az átlag fiatalban nagyon ritkán. A tanítványaim közül is alig van, aki ismeri a filmtörténet nagyjait, és aki van, az is egy külföldi filmes internetes körből hall arról, hogy érdemes mondjuk a Stalkert megnézni. (Az meg tényleg maga a vicc, hogy a helyi egyetemen úgy működik filmes szak, hogy se egy vetítőterem, se egy filmtár.)
De térjünk vissza Almodóvár filmjére. Nem vagyok egy Almodóvár rajongó, összesen talán ha ez a harmadik filmje, amit láttam, úgyhogy nem is tudom összehasonítani az életmű többi darabjával, de nem baj, megállja ez a film a helyét önmagában is.
Azt hiszem, ezt a filmet azoknak ajánlom, akik bírják a groteszket. A cselekmény maga valahol a Pygmalion és a Bárányok hallgatnak történet keveréke, de mindezt egy görög sorstragédia táptalaján Shalespeare-i komédiaként írta-rendezte meg Pedro Almodóvar. A hihetetlen fordulatok, a kiváló színészi játék, a jól megkonstruált jelenetek, a fantasztikus sminkmester majdnem feledtetik a film hosszát, és azt, groteszk mesét látunk, amiben semmi sem az, ami, és senki sem az, aki, és egyáltalán, az egész egy elképzelhetetlenül bizarr mese. Eltitkolt gyerekek, tragédia, megcsalás, erőszak és tényleg minden, amit akartok, csak éppen a herceg nem ért rá ma este, hogy a film végén valami szépet és tanulságosat mondjon. Viszont le a kalappal, mert Almodóvar képes azt is elhitetni velünk két órán keresztül, hogy képesek vagyunk elhinni, amit látunk.
Hogy a film szerethető lenne, azt nem mondom, hogy szórakoztató, azt is inkább csak óvatosan. Azt viszont bátran állíthatom, hogy érdemes megnézni mindenkinek, aki bukik az európai filmekre, elege van a Plázák multiplexeinek pattogatott kukoricás hangulatából, és szeretne valamit visszakapni abból a nagybetűs moziélményből, amit, ha jól emlékszik, régebben annyira szeretett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése