Egészen biztosan nem lehet tudni. Még az is lehet, hogy a Liszt Ferenc csendes fáinak is van ehhez valami köze, vagy a megnyúló árnyékoknak, esetleg annak a falevélnek, amelyik úgy hullott le, ahogyan az egy falevéltől szeptember utolsó napján elvárható.
Mindig tervezem, hogy fontos kérdéseket teszek majd fel, ha találkozunk, hogy lesz egy íve a beszélgetésnek, amit majd fejben beilleszthetek a Beszélgetések egy nagyszerű emberrel című kötetbe. 210 oldal, kötve, fűzve. Azt is tervezem mindig, hogy nem hebehurgyán, meg pláne nem a semmiről, mert mindig kevés az idő, mindig kár az utolsó mondatért, mindig el sem kezdtünk semmit, mindig az utolsó kérdésnek kellene lenni az elsőnek, mindig meg kellene kérdezni még száz dolgot, a válaszokat akkurátusan feljegyezve.
Aztán nem kérdezem, csak ami hirtelen eszembe jut, a választ pedig nem jegyzem meg, csak a mosolyt, inkább csak hallgatom, amit mondasz, mert mindig kevés az idő, inkább csak nézlek, mert el sem lehet kezdeni semmit, inkább nem kérdezek, mert azt az egy dolgot sincs merszem megkérdezni soha, amit már régen meg kellett volna.
Tényleg nem lehet tudni. Még az is lehet, hogy a Liszt Ferenc csendes fáinak is van ehhez valami köze, vagy a megnyúló árnyékoknak, esetleg annak a falevélnek, amelyik úgy hullott le, ahogyan az egy falevéltől szeptember utolsó napján elvárható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése