Ryan Fleck és Anna Boden legutóbbi mozifilmje (2010) igazi tíz pontos darab ebben a kategóriában. Azt hiszem ilyen kedves és összeszedett, ugyanakkor jól megcsinált, mondanivalóval rendelkező filmet nem mostanában láttam.
Maga az alaptörténet nem túl szívderítő: depressziós tizenéves fiú az ideg-elmén ismerkedik az ottani emberekkel. Nem mondanánk, hogy egy szokványos vígjátéki helyszín.
Craig (a film Holden Caulfieldja) önszántából, depressziója elhatalmasodása miatt jelentkezik segítségért, és bár első körben el akarják küldeni, végül a tinirészleg felújítási munkái miatt a felnőtt részlegre utalják. Ott aztán önmaga keresésével tölthet el közel egy hetet, távol mindentől, de leginkább a rá nehezedő, önmaga által generált, nyomástól.
A rendezőpáros ebben a filmjében szívmelengetően optimista, és arra próbál ráébreszteni, hogy bármennyire is rossz dolgok vesznek minket körül, a remény igenis megmarad. Persze vannak benne kissé közhelyes bölcsességek, mint például, hogy megszületni nem nagy kunszt, meghalni viszont munkás, de a filmet alapvetően átjáró őszinteség miatt ezekkel sincsen baj.
A nyomás alatt egyszerű igazságokra hívja fel a figyelmet. A pillanatban élést hangsúlyozza a múlton való és a jövő miatti aggódás helyett. "Lélegezni fogok."- mondja Craig a film végén, és ennél nagyobb bölcsességet a jógik sem tudtak mondani ezer évvel ezelőtt sem.
Fleckék munkája szinte hiba nélküli. Megint nagyszerű színészek összehangolt, keveset felügyelt játékát látjuk. Keir Gilhirst és Emma Roberts kiváló, Zach Galifianakis pedig egyenesen zseniális a filmben. A szerzőpárostól megszokott módon a kamera a párbeszédeket követi, és hagyja érvényesülni a színészi játékot.
Jól kitalált, jól megcsinált film ez, éppen megfelelő arányban a nevetéssel és a szomorúsággal. Ha csak pólókat vasalunk közben, elgondolkodhatunk a film által felvetett filozofikusabb kérdéseken, mint amilyen az élet értelme, a halál, a szerelem. Ha ingeket vasalunk, lehet, hogy inkább a történet maga köt majd le minket. Akárhogy is, egy nagyszerű és okos vígjáték, amit mindenkinek ajánlok. Vasalódeszka nélkül is.
(Ja igen, a cím fordítása nem sikerült ez alkalommal olyan jól, mint szokott. Az eredeti cím: It's Kind of a Funny Story.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése