Nagyon nehéz csak befelé figyelni, mert az ember nehezen tudja kizárni az érzékszerveit. Ezt mondta tegnap este a jógaoktató, aki ez alkalommal személyre szabott foglalkozást tartott Emmának és nekem. Nyilván új még az őszi órarend, nem esett le mindenkinek, hogy fél hatkor is lehet menni. Igaz, ezt dinamikus jógának hívják, leginkább a légzésről volt szó, és összesen talán ha 4-5 testtartást csináltunk végig, viszont ehhez járt maximális figyelem, meg elméleti alapvetés is arról, mi a lényeg.
Nekem nagyon szimpatikus ez a nő. Sosem türelmetlen, mindig érdeklődő, megfontolt és ... azt hiszem, rá még Weninger is azt mondaná, hogy jógi.
Lélegezni tanultam tehát tegnap, de nagyon nehéz volt. Jó, persze, valamelyik jógalégzés ez, meg nem mondom a nevét, nem valami kis oxigén be, kis széndioxid ki, de akkor is. Miért nem tudok én lélegezni?
Egyhegyűség, mondta a jógi. Mint amikor befűzöd a tűbe a cérnát. Egyelőre szétszaladnak a gondolataim minden másodpercben. Majd gyakorlom.
Ha az ember úgy tud élni, hogy önmagára koncentrál, akkor el tudja dönteni, mire szán energiát. Mármint egy adott helyzetben valamin felhúzza-e magát vagy nem. Ha találkozik egy emberrel, akkor abba a kapcsolatba tesz-e energiát vagy sem.
Ma ezt fogom gyakorolni az iskolában. A légzést, meg ezt az energiadolgot, meg hogy egyhegyű legyek, meg ... Tisztára mint a kis Vuk. Nem baj, tanulni nem szégyen. Sőt. Ettől a nőtől érdemes.
A jógafoglalkozásnak több eredménye is van mára. Aludni ugyan megint nem tudtam, de most már teljes bizonyossággal tudom, hogy a hátsó bordák között is vannak izmok, amik tudnak fájni. És bár az óra után elszívtunk egy cigit Emmával, ma reggel az jutott eszembe, hogy hamarosan eljön az idő, amikor nem fogok többé rágyújtani. Jobb lélegezni, mint cigarettázni. Meglepő.
Más nincs, az iskolai káoszra nem pazarlok írási energiát ma. Gofrinak viszont születésnapja van, szóval őt Isten (vagy Buddha :) ) éltesse. Az ajándékáról készülő fényképet majd egy kicsit később beteszem valami gyűjteményes-kézműves-freestyle bejegyzésbe TSB párnájával egyetemben.
Én már betettem, és köszönöm. Büszke lehet rád a varróoktatód (a jógaoktatód is, persze). :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy örülsz. Remélem, nem lett se kicsi, se nagy, és akkor már nem karcolódik össze az a kis Kindle az értekezlethez vezető úton sem. :)
VálaszTörlés