A távolságot

Most, hogy amúgy sem tudok éjszakánként aludni az orrnyálkahártyámat berobbantó pollenek miatt (éljen a nagy széllel érkező eső nélküli hidegfront), éjszakánként tévézek. Furcsa élmény, azt hiszem legalább három éve nem néztem hírműsorokat, sőt, talán valahol szeptember 11 környékén szoktam le róla. Most azonban a barátaim iránt érzett aggodalom idekergetett a CNN élő hurrikán showja elé.
Hát igen. Ez is hír, ez is izgalom, ez is eladható. Próbálom a jó oldalát nézni, és arra gondolok, azért micsoda előny a tájékoztatás, az információ. Hátha így is meg lehet menteni emberéleteket. Meg, lássuk be, az ember ostoba, azt hiszi megúszhatja, aztán nem. Így legalább van fórum arra, hogy elmondják, húzzanak a francba vagy maradjanak a seggükön. (Jó, nem húznak, nem maradnak. Így legalább nem csak a saját, hanem más életét is kockára teszik...)
De nem ez a lényeg, én tényleg aggódom, tényleg tűkön ülök, mikor hordja már el magát Irén, merthogy a takony és a kiszáradt száj mellett bizony a gondolataim sem hagynak aludni. Azon gondolkodtam az éjszakai tévézés közben, hogy a hír milyen távolságig hír, és milyen távolság után válik már inkább csak szenzációvá.
Ma éjjel képeket láttam a líbiai felkelésről (hú tényleg, ezt mintha hallottam volna máshol is). Szokásos képek, gyerekek géppuskával, riporterek szaladgálnak golyóálló mellényben, míg fejbe nem lövi őket egy orvlövész, ismeretlen arab feliratok ... Most látom, micsoda forrongás van ott. Közben aprócska spot bevágva: Taiwant most trafálja telibe egy hármas tájfun. Borzalmas. De az már tényleg túl messze van innen.  Azok a halottak már nem az én halottaim lesznek ...
Azt hiszem, az ember egyszerűen nem tud korlátlan mértékben tragédiát és szomorúságot befogadni. Van egy kilométerekben és barátságokban mért tragédiahatár. A hírtelevíziózás, a nyomor élő közvetítése ezeket a határokat feszegeti. Az emberek pedig  nem érzéketlenné váltak a televíziózás évtizedei alatt, hanem egyszerűen csak működésbe lépett az önvédelmi mechanizmusuk. Talán nem is lehetne másképpen elviselni a világot. Elég egy üveggolyó is.