A házasság vége

Egyszer nagyon régen Gene Hackman iszonyú bölcset mondott, ha jól emlékszem, Will Smithsnek. Azt mondta, egy házasságban vannak jó évek, és vannak rossz évek.
Dean és Cindy csak néhány éve házasok, de a házasságukban a jó évek már elmúltak, és beköszöntöttek a rosszak. A Blue Valentine című film értékét tulajdonképpen a két ember kapcsolatának jó és rossz évei között kifeszülő érzelmi kettősség ábrázolása adja.
Én még semmit nem láttam Derek Cianfrance-tól, de a film alapján azt kell mondjam, tehetséges rendező. A két főszereplő, Ryan Gosling és Michelle Williams, pedig kiválóan alakítja mind a megkeseredett, csalódott, a másiktól elhidegült társat, mind az éppen egymásba szerető két fiatalt.
A történet tulajdonképpen hétköznapi, a szereplők élete teljesen hihető, a nagy mágia az érzelmeké. Azon gondolkodtam, talán azért olyan kedves, megindító és végtelenül szomorú ez a film, mert olyan jól adja vissza, mennyire nehéz bármit is tenni, ha az érzelmek megváltoznak. Mennyire könnyen lesznek alapvetően jó emberekből egymást bántó emberek.
A kapcsolat (a szerelem, a házasság) vége nagyon nehéz. Azt hiszem, sokan elfelejtik, azt éppen úgy meg kell szenvedni, mint a szerelem kezdetén a kétségeket. Olyan, mint a születés és a halál. Mindkettő fájdalmas.
A Blue Valentine két idősíkjának párhuzamosan futó történetét nézve egyszerre érezzük a születés és az elmúlás keservét, ámulunk hitetlenkedve, a sok édes örömből hogyan lesz keserű méreg.
Pedig lesz, tudjuk, semmi sem tart örökké, legfeljebb ha Gene Hackmanre gondolunk, abban reménykedünk, nekünk, pont nekünk, majd lesz erőnk túllendülni valami csodamódszerrel a nehéz éveken.
A Blue Valentine házaspárja esetében már nincs hova visszalendülni. A házasság véget ér, a család széthullik. A rendező, hála az égnek, nem moralizál, viszont szépen hagyja kirajzolódni a kötődés és az elszakadás pszichológiai ívét.
Édes-bús, szomorú, igaz szerelmi történet, ami bárkinek tetszhet, aki volt valaha szerelmes, aki volt valaha házas. Mondjuk, nem könnyű nézni, éjjel 1-3 között nem annyira ajánlom, utána nehéz elaludni, és hasogató fejjel lehet ébredni.
A film jól sikerült mindenféle szempontból:  rendezésileg, színészileg, maszkilag, szexjelenetileg, zeneileg. Annyi csak, hogy hajnali kettő körül nekem úgy tűnt, a hoteljelenetnél lehetett volna vágni pár percet. De ez nem biztos, majd megnézem még egyszer nappal is.