Ágy

Ágyat szeretnék. Most már lassan az is mindegy, hol. Már társaság sem kell, csak három nap zavartalan csend, és álommentes alvás.  Ezt szeretném kérni.
Biztos én vagyok csak ilyen balfasz, hogy mindent a nyakamba lehet sózni, a mai bemutató órától kezdve a holnapi bonyhádi versenyig, meg a hószünet pótlását, meg a két hetes vasalatlant, meg a bölcsesség minden csíráját is nélkülöző testvéreimet, akik a Facebookot választották színhelyül nézeteltéréseik rendezésére. Mindhülye.
Ehhez képest a realitás az még három nap munka, mindhárom nap korán kezdek, mert csütörtökön is kedd van, amikor nekem nulladik órával kezdődik a nap, és persze naná, hogy csütörtökön nem lesznek rövidített órák, mert van olyan, akinek sürgős ZH írathatnékja támadt pont a szünet első napján. Sírva tudnék fakadni.
Pláne, hogy nekem gyakorlatilag az a fél csütörtök adatik meg a húsvéti készülődésre idén, amely fél napba bele kell férnie mindennek a bevásárlástól a takarításig, mert szerdán versenynap van egy másik városka kies középiskolájában. Reggel héttől vakulásig, gondolom. Busz van, kaja nincs.
Jobban járnék, meg a világ is, ha most visszafeküdhetnék, és alhatnék három napig.

Na jó, ez egy sajnáljunkengem poszt lett. De nagyhét van, és majd zsoltárhallgatással megjobbítom magam.