Nem, én nem szeretem a telet. Nem szeretek fázni, nem tudok jól fotózni hóesésben, és plusz három foknál alacsonyabb hőmérsékleten szétmarja a hideg a bőrt a kézfejemen. Kesztyűben is.
Ja szép, igen, elnézem a tájat egy percig, előveszem a maximális hóextázisomat, jujjuj esik a hó, próbálok valami gyerekkori lelkesedést előbányászni, hogy a nyugodtság, meg a csend, aztán a szemgolyómat befutja a jégvirág, nekem meg eszembe jut az a kis bicebóca vagy egy másik félig fagyott hős a Kárpát-medence irodalmi fénykorából.
Sosem szerettem, na, nem kiszerettem belőle, hanem bele sem sosem. Sőt, rettegtem. Gyerekként legrémületesebb lehetséges halálként éltem meg, amikor a metsző szél elvette tőlem a levegőt, cserébe meg milliószámra vágta az arcomba az előre nekem készített jégszilánkokat. Ilyenkor antipatetikusan ordítottam, és téptem ki magam anyám kezéből. Azt ordítottam, megfulladok. Anyám meg visszaordított az üvöltő szélben, hogy ne ordítsak, mert megfázik a torkom.
Én viszont fuldokoltam tovább, ami ellen az egyetlen ellenszer mégis csak az volt, hogy végigordítottam az utat az óvodáig, mert aki ordít, az nem fullad meg, és délutánra lázas lettem, és végre meleg volt, és nem kellett kimenni az utcára a hideg szélben. A gyerekekben még van tisztesség.
Ma már nem ordítok vissza, ha az arcomba üvölt a tél. Lehet, hogy kellene? Vissza kellene üvölteni, hogy nem érdekel, és hogy vedd tudomásul, sosem szerettelek, érted? Menj csak, sértődj meg, nem fogsz hiányozni...
De már nem vagyok olyan őszinte, mint régen. Nézem a kékbe, szürkébe oltott várakozást. Tavasz lesz. Tudom. Csakazértis.
A tél kedvez az írásnak. Milyen jó is ülni a jó meleg szobában és elmesélni mit is jelent számunkra a hideg. Ha mérni lehetne, hogy mikor születtek meg a legszebb történetek? Tuti, hogy téli napokon.
VálaszTörlésNagyon élveztem ezt az írásodat.
Száz százalékig osztom veled a hideg, a hó - általában a tél - szeretetét! Még a melegről nézve is az rontja az örömöt, hogy egyszer mégis muszáj lesz kimenni, mert nincs aki megtegye helyettünk... Várom én is a tavaszt, de nagyon! Soha nem fogok a melegre panaszkodni!...
VálaszTörlés@Györgyi: :)
VálaszTörlés@Flora: Lesz tavasz. A madarak nem hazudnak.
Hehe. "A telekről" cím, meg a kép azt idézte, amikor kijártunk a telekre télen. A ház ura föltette a nyugdíjaskalapját, és ment mindjárt fát vágni. De szép is volt! Ennél csak a melegebb napok szebbek, de eljönnek azok is.
VálaszTörlésSzegény Zé gyerek! Hát ne ordíts szél ellen, úgyis tudod, hogy nem lehet.
Én meg ma direkt gyalog jöttem haza, hogy dacoljak az elemekkel, a buszt kihagytam!:-)Nagy harcot folytattam a hóval és a széllel, de jó volt!
VálaszTörlésMost szépen halkan elsettenkedem innen, mert úgy látom egyedül vagyok a véleményemmel.:-)
Még valamit! Tetszik a kép.
VálaszTörlésNem csúnya a tél, de igen, Akimoto, lesznek szebb napok. :)
VálaszTörlés(És na igen, széllel szembe ordítani sem lehet.)
Éva, szereted a telet, az jó. Azért tett téged az Úristen északra. Engem meg délre. ::))
A kép különben nekem is tetszik. Kár, hogy én csináltam.
A tél életünk része. A telek már nem feltétlenül. :))
VálaszTörlésA kép valóban jó, bár én vágnék az előtérből. Igaz, hogy mániákus képzsugorító vagyok.
::)) Én nem szeretek vagdosni. Mondjuk, lehetne, igazad van, de nekem ettől az előtértől lett Bruegeles, úgyhogy eszembe sem jutott.
VálaszTörlésRésze a tél, de ha lehetne kérni, legyen csak egy egészen icike-picike része, jó? :D
Kérni persze, hogy lehet. :))
VálaszTörlés