Elég valószínű, hogy 2012-ben vége lesz a világnak. Ezt az elgondolásomat arra alapozom, hogy azt hiszem, megtanultam egy fontos dolgot Karácsonnyal kapcsolatban. Évek óta idén először sikerült teljesen ellazulnom, nem a mindenmindegy formában, hanem a teljesen pozitív értelemben.
Először is az történt, hogy nem sikerült befejeznem a lányoknak (TSB, VM) szánt ajándékot a kijelölt határidőre (csütörtök), mert előző este valami egészen bizarr és valószerűtlen szituációba keveredve még negyed tízkor is activityztünk (Így kell ezt leírni? Biztos nem.) egy ismeretlen család nappalijában. Szóval nem készültem el.
Aztán telefonon megbeszéltük, hogy ki nem szarja le, nem az ajándék a fontos, azt elnapoltuk jövő szerdára, helyette magunkat ajándékoztuk egymásnak. Egy óra beszélgetést, egy óra gondtalan időt.
Aztán ez a gondtalan, egymásra koncentráló idő valahogy önkéntelenül, megmagyarázhatatlan módon áthúzódott a családi karácsonyba is. Idén nem izgattam magam, vajon minden elkészül-e időre, mert sosem készül el persze. Igyekeztem kitakarítani tisztességgel, de lehet, hogy maradt egy-két porcica az ágy alatt. A szarvast megfőztem, de Bori ajándék varrógépe a garázsban maradt, azért az ajándékozáskor kellett leszaladni.
A hagyományokkal szakítva azonban anyám lába nem fájt, a sógorom nem itta magát merevrészegre, nem nekem kellett autóznom este, így ihattam a szarvashoz két pohár vörösbort. Mindenki örült annak, amit kapott, és valahogy idén eléggé olyasmiket kapott mindenki, aminek örült. Mivel a tradicionális youtube-ozás is elmaradt, játszottunk éjfélig kitalálóst. Én egyszer Puskás öcsi voltam, az ment, de Besenyő Pista bácsi énemre nem sikerült rájönnöm. A sógorom Jézus Krisztus volt, de ő is csak addig jutott, hogy egy nemzetközi zsidó férfi. (Sic!)
Na jó, azért annyit a történeti hűség kedvéért hozzá kell tennem, hogy a macska idén nem fél a fától, sőt, nagy örömét leli a karácsonyfadíszekben, úgyhogy itt most tíz perc alatt legalább ötöt játszott le, és hát igen, a vacsoránál az is kiderült, a szarvaspörköltbe Zé úr tizenezer forintos borritkaságát sikerült belefőznöm, viszont mindenkinek ízlett, Zé úr meg csak felvonta a szemöldökét, és felülemelkedett. Mint én azon, hogy a pénteki munkanapja hajnali négyig tartott.
Ennek szellemében folytatjuk az ünneplést. Azt tervezem, ma olvasni fogok. A tollakon és a határidőnaplón kívül ugyanis kaptam ajándékba vágyott Hamvas leveleket, Sonntag fényképezésről szóló esszékötetét, és Bacher emberevőit (emberevéseit inkább?). De lehet, hogy tök titkosan még beleolvasok Kertész könyvébe is. (Ajándékkönyvbe nem tilos, ugye?) Anyám meg itt lesz ebédre, úgyhogy délután még akár vasalhatok is. Van hozzá egy jó kis filmem.
Furcsa. Tök normális karácsonyunk van. Egy kicsit azért gyanús.
Akkor ezt örömmel olvastam, mert tényleg :) Normale..... nálunk is. / Az mennyire fér szerinted bele a normale -be, hogy megkérte a nagylányom kezét a barátja, itt Szenteste - teljesen spontán, aranyoson, hát mit mondjak? Örülök :) /
VálaszTörlésHöhöhö. Bocs. Ez ám a meglepetés! Remélem, kellemes.
VálaszTörlésÖrülök, hogy minden normale nálatok is. ::))
nem akarok ünneprontó lenni, de a világban nem egészen....!
VálaszTörlésaliz2! Mi a baj a mai világgal, hogy ünneprontó legyél? Te is akartad, hogy ilyen legyen, mindannyian akartuk, hogy ilyen legyen. Tessék megkaptuk! Varrjunk rá gombot! Nos én igenis örülök annak, hogy élek, és nem akarok máshol élni, megpróbálok majd 2012 - ben is az én játékszabályaim szerint élni. Majd a kereteket megvizsgálom, és mint a rossz kölkek szaggatom a határait. Volt egy költő, az valamikor írt valami ilyesmit, asszem - "Az élet célja a küzdés maga" Hát most küzdhetünk - rendesen, normale :)
VálaszTörlésAliz, igen, a világban nincs rend. De Sasónak szintén igaza van, az van, amit csináltunk. Ha nincs rend, akkor vagy megszokjuk a rendetlenséget, vagy rendet rakunk. Én az utóbbira számítok.
VálaszTörlésA napokban egy barátunk rázendített a "kedvenc" témájára, hogy bezzeg itt Magyarországon nem működik semmi és milyen rossz itt élni. Nem szoktam feldühödni, de most ezt tettem. Két éve hallgatom, hogy máshol mennyivel jobb. Most közöltem vele, hogy vagy menjen vissza máshova, vagy hagyja abba az állandó siránkozást. Többet nem hallgatom végig. Unom.
VálaszTörlésItt kell élni és a lehetőségekből a maximumot kell kihozni. A maximumhoz nálam a jó hangulat is hozzá tartozik.
Amúgy ezzel a karácsonnyal valami nálunk sem stimmelt. Egy hangos torzsalkodás sem volt angyali gyermekeink között sem. :)))
Már érdemes volt ennyit várni Jézus születésére.
Ja és ma senkit sem fogadtunk. Pizsi partyt tartottunk. Sőt még társasoztunk is.
Én azt gondolom, Magyarországon jó élni, csak nagyon nehéz. Már szinte a lehetetlenségig az.
VálaszTörlésNem bánom, ha valaki úgy dönt, máshol keresi a boldogulást, magam is gondolkodom ezen elég gyakran. Lehet az is, egyszer, ha a körülmények olyanok lesznek, én is összecsomagolok, és elmegyek egy olyan országba, ahol az emberi szabadságjogok rendben vannak, és igen, ahol nem kell belehalni abba, hogy el akarok tartani három gyereket.
Ettől függetlenül, mivel éltem külföldön már, bár nagyon is 'védett' körülmények között, mert volt lakásom, volt pénzem, volt munkám, jól beszéltem a nyelvet, vagyis olyan előnyökkel indultam, amik a legtöbb bevándorló számára ismeretlenek, mégis pontosan tudom, az előnyök ellenére nagyon nehéz máshol élni. Másképpen nehéz, mint itthon, de nehéz.
Sok rokonom él már külföldön, és akárkit kérdezek, mindenkinek a válaszából azt a küzdelmet hallom ki, amit magam is átéltem.
Szóval én nem hiszem, hogy feltétlen itt kell élnem, de igyekszem. És a céltalan siránkozást én is unom, mert igen, szólni kell, de egy idő után tenni is kellene végre valamit.
Például igen, a családért is tenni kell, hogy legalább otthon biztonságban érezzék magukat a gyerekek.
Györgyi, a pizsiparty nagyon jól hangzik. ::))
És na jó, tegnap azért már a sógorom is berúgott, és anyám lába is fájt. A hétköznapok lassan visszatérnek.
sasó... attól még úgy van! egyébként a magam részéről nem vetem azonos arányban részt abban, amivel "vádolsz" ....!!!
VálaszTörlésamit irtama, Zé bejegyzéséhez szántam! (és nem lánykérésekkel való összefüggésben, amúgy se.-hanem sokkal tágasabb összefüggésben, még Magyarországsnál is tágasabban - amúgy az én lányom férjnél is van...)
Madáchot meg elég jól ismerem....
zé:én is rendre számitok, amúgy...de most még nem azt látom... :( egyébként a saját rendetlenségemmel elvagyok...!:) amire utaltam másfajta! annak nagyon kicsi része lehetek, ha egyáltalán! de én nem is mutogattam ujjal senkire!és nem is oktattam ki senkit...
utólag - még nem volt ilyen - bánom hogy kommenteltem!megbontva az euforiát... (amúgy meg, most látom, nem is a rend volt itt kulcsszó, hanem a normalitás... hát pedig
arról (meg a hiányról) még inkább beszélhetnék!
vetTem, -a, beszélhetnéNk....
VálaszTörlésno, ennyiben hozzájárultam most én is a rendetlenséghez
györgyi , én "a világról" , nem Magyarországról beszéltem....!
VálaszTörlésJaj, Aliz, ne bántódj meg. Én nem bánom, hogy kommenteltél, sosem bánom, sőt örülök. Akkor is örülök, ha éppen másképpen gondolkodom vagy érzek, mint Te. Nincs ezzel semmi baj az ég világon.
VálaszTörlésAzt hiszem, itt most csak örültünk egy kicsit a csendnek, az odabenti békének és rendnek, Te meg másképpen néztél körül a világban.
És igen, kint rendetlenség van. Nem csak Magyarországon, hanem a világban mindenhol. De talán, reménykedhetünk abban, hogy a belső rend majd kivetül valahogyan. A remény tart a legtovább.
....azt hiszem soha többé nem írok kommentet - megnevezve főképp. Nem tudom miért gondolta azt a hölgy, hogy vádoltam, s kioktattam? Akkor még nem olvasott, hallott engem kioktatósan, vádolósan... Sőt nem is fog! Uff!
VálaszTörlésJa és boldog újévet, meg újvilágot, meg amit akar.
Még hogy nem vett részt benne???? Talán a sértődöttek kormányzásának sem örült ( itt A.J. időszakára - a rendszerváltóra gondolok leginkább)? Mert akkor azt hittük mi sok idióta magyar, hogy jajjdejólesznekünk...
Na jó nem folytatom itt ezt nálad kedves Zé, mert nem ér annyit az egész. Tudod. Majd legfeljebb cinkés fotót rakok fel, és abból tudod, hogy élek.
Wazze berágtam!!!! Komolyan. Így félreérteni engem! Mib(ü)l gondolta, hogy a lányom eljegyzésével villogok, még jó, hogy nem tacskózott le!!!! Madáchot is ismerem kissé, és attól még nem vagyok útszéli bunkó, hogy bányász vagyok. Azt hiszem láttam már annyit az életből mint sok mindenki itt. És gratulálok a lányának, hogy férjnél van, remélem az enyém is ott lesz. Pfűűűűű, de legalább helyesen írtam első dühömben. Aztán ha elolvassátok, majd jól kitörlöm így karácsony után..... kioktattam....
Jól van Sasó kedves, nyugodj meg. És, bár szeretem a cinkéket, jobban szeretném, ha más kép is lenne. ;)
VálaszTörlés