Blogtúra

Az ember végül egy mezőre ér. Vagy persze, ki hova. De én mégis a mező mellett tenném le a voksom, nem egy szomorú vizes sík mellett. Egyelőre.
Véget ért a heti kulturális tour de force. Lezajlott az iskolai rendezvény, aminek az egyik szervezője voltam, és ami idén részben az utazás témája köré szerveződött. Ez a rendezvény, ha jól emlékszem, talán hat évvel ezelőtt fogalmazódott meg igényként a nyelvtanárokban, részben az általunk tanított idegennyelvek kultúrájának, hagyományának népszerűsítésére, másrészt az iskola diákjaiban a Halloween, illetve a Márton nap megünneplése miatt.
Az első néhány évben tulajdonképpen nem is volt másról szó, mint hogy lehessen tököt faragni, meg hogy lehessen libamintás lámpást is készíteni, vagyis inkább volt kézműves délután jellege, mint bármi más. Mindenesetre élveztük, hiába kellett tökmagokat takarítani az osztálytermekben délután.
Az utóbbi években a versenyszellem begyűrűzött az iskola életbe is, az osztályok vetélkedni is szerettek volna, mert a verseny pillanatnyilag egy kicsit jobban motivál, mint a csapatmunka. Így aztán kerekedett osztályverseny is, hogy lehessen azt mondani, mi jobbak, szebbek, ügyesebbek vagyunk, mint mások.
Ma a nyelvtanulásban erős motiváció, hogy utazás során kommunikációs eszközként használjuk a nyelvet, ezért gondoltam, legyen akkor ez a téma idén, és szerintem nem is volt ez olyan rossz választás.
A program maga mindössze egy óra az iskola életéből, hiszen péntek délután a diákok már nem akarnak, illetve a vidékiek nem is tudnak, bent maradni az iskolában. Mivel egy óra az nem túl sok, szoktunk előzetes feladatokat is adni az osztályoknak. Az egyik feladat idén a Halloweenhez és a Szent Mártonhoz kapcsolódó szokások megismerése volt. Ezt a nyelvtanárok nyelvórákon abszolválták. A másik előzetes feladat egy osztályblog készítése volt, a szervező kollégáim rábeszélésére anyanyelven, aminek az volt a kitétele, hogy utazós blog legyen minimum négy bejegyzéssel, és képekkel.  Plusz pont jár majd az értékelésnél azért, ha a bejegyzésekhez kommenteket is fűznek, ha a bloghoz készül angol és/vagy német nyelvű összefoglaló, valamint ha a blog sok lájkot kap a Facebookon. Mondanom sem kell talán, hogy az utóbbi nagy felbuzdulást keltett a diákokban, még akkor is, ha többször hangsúlyoztam, ez arányait tekintve sokkal kevésbé fontos, mint a kiírásban szereplő szempontok. De már csak ilyen ez a Facebook generáció.
A 'kicsik', vagyis a 9-12-dikes osztályok mindegyike készített blogot, sőt, a szakképzősök, a 'nagyok' közül is bevállalta egy osztály ezt a munkát. Az elkészült művek persze igen változatos színvonalúak. A bejegyzések egy része saját élmény, saját írás, mások a ctr-c billentyűkombinációval dolgoztak. Vannak igen látványos, képekkel szépen illusztrált webnaplók, vannak kevésbé dekoratívak. Van olyan blog, ahol az alapötlet nagyon ötletes, a megvalósítás kevésbé sikeredett. Én mindenesetre igen jól szórakoztam, és még fogok is, hiszen a hétvégén majd alaposan végigolvasom mindegyiket. Az értékelés ugyanis hátravan.
Azt hiszem elégedett vagyok. Na nem magammal, hanem azzal, hogy a diákok számára talán emlékezetes marad az idei rendezvény. Sőt, titkon abban is reménykedem, hogy az osztályblogok egy része megmarad  majd aktív kommunikációs eszköznek, vagyis esetleg további utazások benyomásai is felkerülnek az oldalakra. Ha nem, az sem baj, az osztályközösségek legalább egy fél centivel összébb kovácsolódtak. És talán lett egy kis iskolamarketing is.