Eltelt az őszi szünet. Még az elején egy hét szigorú szellemi szabadságra ítéltem magam, amit becsülettel le is töltöttem. Nem csináltam semmi mások szemében hasznosnak ítélhetőt.
Szabad félórákban szerelmesen bámultam a hulló faleveleket, szabad órákban zenét felejtettem a fülemben vagy idegen kanapékon hevertem, szabad estéken filmeket néztem.
Nem olvastam, nem írtam, nem találtam ki okos és előremutató dolgokat.
Mától majd megint kényszeresen lesem az öltönyös embert. Reggelente megint korán kelek majd, hátha ettől megzabolázhatom az időt, ami felfalni készül.
Ha rajtam múlna, az életnek lehetne itt vége. Ezen a csendes, múló szabadsággal teli novemberi reggelen.
Bocsánat! Ezt az idegen kanapékon-t hogy értsük? És hány idegen kanapé tulajdonost irigyelhetünk? :)
VálaszTörlésHogyhogy hogy? Úgy értsük, hogy nem az én kanapém. Egyébként kettőt. Az egyik tulajdonost már ismered Tihanyból. A másikkal még nem találkoztál. De majd megoldjuk azt is. ::))
VálaszTörlésKorai lenne még az a vég! Az idegen kanapékon fekdesés már sokkal ígéretesebbnek tűnik.
VálaszTörlésIlyen csodálatos őszünk nem is tudom mikor volt utoljára.
Az indián mondás szerint jó nap ez a halálra. Ma is gyönyörű idő volt.
Jó, tényleg korai. Pláne, ha a lehetséges kanapék számára gondolok. ;)
VálaszTörlésMásrészt viszont a mai mise szentleckéjében azt olvasták: Virrasszatok, mert nem tudjátok se a napot, se az órát. Szóval sosem tudhatjuk, még az is lehet, hogy holnapra meghalok. :)
Ezt a magasröptű lélekemelősdit amit itt a post után olvasok egy átvirrasztott éjszaka utáni estében...... Idegen halálra jó ez a nap a gyönyörű kanapékon. Mondom én :) Sziasztok :D
VálaszTörlésIdegen halál gyönyörű kanapékon??? Hááát. Mindenki rápihent a hétfőre. ::::))))
VálaszTörlés