Nem mondom, hogy különösebb meglepetést okozott, hogy nyűgösen telt az első szünet utáni munkanap. Se a diákok, se a tanárok nem voltak túl lelkesek, hogy látják egymást. A tanároknak nem volt kedvük tanítani, a diákoknak meg tanulni. Mi a fenétől ilyen fáradt mostanában mindenki? Gondolom, attól, amitől én.
Persze, hogy az első munkanapot megkoronázza, Bridget értekezletet is tartott, melyben szózatot intézett az ő népéhez. Nagyrészt átaludtam az öndicséret félóráját, és már csak a hozzám intézett ultimátumra ébredtem fel. Hogy adjak magyarázatot. Ez a mániája. De mi vagyok én? Minden titkok tudója???
Azt kell Bridgetnek megmagyaráznom, miért nem szeretnek a mi kis diákjaink idegen nyelven megszólalni. Mondjuk, ez az elődjének is mániája volt.
Jó. Megmagyarázom. Egyrészt van a hagyományos elmélet, ami még mindig tartja magát itthon, hogy hibásan idegen nyelvet beszélni előre megfontolt gyilkossággal egyenértékű. Tökéletesen kell beszélni. Elsőre. Ha nem így lesz, jön a nyelvkommandó, és ott rögtön felnégyeli az elővigyázatlant. Sajnos ezt az ostoba elméletet mi nyelvtanárok is pártoljuk titokban, amikor olyan nagyon szeretnénk tökéletesen megtanítani a nyelvtant, és olyan kevés örömet hagyunk a beszélgetésekben.
Én magam sem vagyok ebben vétlen, tudom, mert szeretem a világos rendszereket, szeretem, ha ki tudom, és ha ki tudnák, fejezni, amit gondolok/gondolnak. Szeretem a szabályokat, mert engem megnyugtatnak. Ezt a vonzalmat egy rendezett világ felé persze a diákjaim nagy része nem osztja. Számukra a nyelvtani szabály valami ördöngösség, valami nem Istentől való dolog, aminek a közelébe sem óhajtanak menni. Hogy mindezt ráadásul meg is lehetne tanulni, az egészen elképzelhetetlen számukra.
A kommunikáció másik gátja a gondolat, illetve a hiánya. Mert a tanórákon legalábbis az én diákjaim leszoktak a gondolkodásról. Ebben szerencsére vétlen vagyok. Nekem úgy tűnik, gondolatokban is fogyasztásra rendezkedtek be. Ha kérdezek valamit, értetlenül néznek, hogy de ők erről magyarul sem tudnak mit mondani. Persze ilyenkor azt mondom, nem baj, az engem nem is érdekel. De különben persze, hogy baj, mert 15-16 évesen új agyi idegpályákat, idegkapcsolatokat kiépíteni nem egy egyszerű vállalkozás. De ha én megmondom, ha ő meg azt megtanulja, akkor az miért nem jó nekem? Ha lerántja az internetről más életét, más családját, más lakóhelyét, más véleményét, akkor mi a francért kérdezgetek? Miért akarok én beszélgetni?
És nem megy. Nem tudnak beszélgetni. Kérdezek valamit, amire az a válasz, hogy hát ez nem volt a kérdéslistán. Pedig ő készült, tanárnő kérem.
Na ezért áll nyekegve, amikor megkérdezi tőle az olasz cserediák, hogy hol a vécé. Mert egy csomó kérdés nincs a listán.
Nem tudom, mit fogok erről írni Bridgetnek kedvest, szépet, amitől megnyugszik. Majd azt, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektetünk a szóbeli kommunikációra a nyelvórákon. Ez persze lehet igaz, csak ettől nem biztos, hogy bármi is változni fog. Vagy írjak egy nagyon hosszú listát? Vagy egy nagyon rövidet? Tényleg nem tudom.
Lista?
VálaszTörlésCsak röviden! amolyan divany vagy más nőimagazin stílusban
5 ok, amiért a diákok nem szeretnek...
5 ok, amiért a diákok nem szeretnek...
Persze a szám lehet 3 és 12 között bármekkora szá, mamár ezek mind mesebeli számoknak számítanak.
A fiam egy német iskolába járt. Az iskola által szervezett előkészítőn találkozott először a német nyelv szépségeivel. Hihetetlenül gyorsan megtanult németül.Soha nem láttam szótárazni, nyelvtant tanulni. Csak értelmező szótárat használt, viszont az első perctől kezdve németül beszélt mindenki velük. (Na jó volt egy kis átmenet.) Ma német egyetemre jár, nem tudják, hogy nem német. Ja, s angolul szerinte jobban tud, amikor el kezdte tanulni is csak beszélt és olvasott,s igaz mivel ezt a nyelvet magától akarta tanulni sok angol nyelvű filmet nézett. "Eltanulták" ezt a működési módot a kisebb gyerekeim is. Maguktól tanultak meg angolul, folyamatosan angol nyelvű filmeket néz a legkisebb. A középső nem is tudom hogyan tette le a felsőfokú nyelvvizsgát még a gimiben. Soha külön nem járt angolra, de használja a nyelvet.Ő inkább olvas.
VálaszTörlésA gondolat hiánya azzal az előnnyel jár, hogy nem kell megküzdeni a kifejezésbeli nehézségekkel.
VálaszTörlés„Mosolyogj és ne beszélj!” - tanácsolta az okos anya, szép szőke lányának.
Kicsit visszaszökött a verbalitásról folytatott hosszabb eszmecserénk!
VálaszTörlésMi is fejlesztheti a gondolkodáskészséget? Kicsit más téma? Kicsit.
Magam is igegen nyelveket tanítottam valaha (oroszt és franciát, még Algériában is...) Sőt, előtte meg is kellett őket tanulni. Nem kétséges, hogy pl. az "auditív" típusok könnyebben megtanulnak beszélni (szinte ragad rájuk), míg a "vizuális" símán látja maga előtt, hogy a szótár melyik sarkában van a szó, de nem képes fejest ugrani a beszédbe!
A magyartanárok bűne az egész.
VálaszTörlésGenerációkba nevelték bele azt a maflaságot, hogy aki nem az irodalmi magyart beszéli, az igénytelen bunkó. ezek után mit várunk a kölkektől idegen nyelvek kapcsán? görcsölnek rá a tökéletes oxfódinglisre, és nem mernek három szavas tőmondatokkal társalogni. Sok olyan kamionost ismerek, akinek egyetlen nyelvből sincs papírja, mégis 10 országban intéz flottul mindenféle adminisztrációt, az útonálló leánykákkal tréfálkozik, pletykálkodik egy kicsit fuvolaszóló után, étlapokon és térképeken elegánsan eligazodik, stb...
anélkül, hogy kioktatónak tűnnék, de elmondom a magam sokéves és eredményes gyakorlatát:
VálaszTörlésoroszt tanitottam (úgy kezdtem,egyetem után, hogy magam se voltam megelégedve a praktikus beszédtudásommal!, de magam is megtanitottam... a tanitással, úgy hogy ... most idézem egy régi - azóta már egyetemi tanár - diákomat, aki első orosz órája után, a gimiből , ezzel a panasszal ment haza, a nagyanyjához (anyu egykori osztálytársához, aki ezt anyukmnak visszamondta,ő meg nekem )- hogy "Jaj, nagyanyám, bejön az oroszt tanárnő és csak oroszul beszél!!! megszokták, megszoktuk... és minden órát - kötetlenül(!) - beszélgetéssel kezdtünk, a legtriviálisabb, aktuálisabb dolgokról, amin nem kell, nincs mit gondolkozni!!!!Mellesleg sokkal többet tudtam meg ezeken az idegen nyelvi órákon a tanitványaimról, mint osztályfőnök is, mint bárhol máshol, az anyanyelvükön!és persze, hogy nem számit, hogy -különösen kezdetben mennyi hibával - miért ? az anyanyelvünkön hogy beszélünk? hibátlanul? (csak hallgasd a magyar parlamenti közvetitéseket! olvasni se tudnak helyesen! nem hogy beszélni... de ez már más probléma...)
beszélni megtanulni csak beszélve lehet
akármilyen nyelven... csak azon a nyelven...
ugye pofonegyszerű?:)
(attól még, persze megtanitjuk a nyelvtant is..., meg sok egyebet is!)
Ó, köszönöm, hogy ennyien hozzászóltatok ehhez a bejegyzéshez.
VálaszTörlésMegpróbálom összeszedni gyorsan a gondolataimat.
Azt hiszem Flórára reagálnék először, mert igen, tulajdonképpen a gondolkodás tanításához kapcsolódik ez is. Elsősorban ugyanis nyilván az a cél, hogy legyen miről beszélgetni. És rendelkezésre álljon az ehhez szükséges eszköz.
Mert bizony a diákok nem azért hallgatnak, mert hallgatni arany. (Kósza. ::)))
Nyelvet tanulni sokféle módszerrel lehet, ha a vége egy olyan állapot, amikor azt képesek vagyunk igényeinknek megfelelően használni, az nagyon jó. Legyek bár kamionsofőr, egyetemi professzor vagy focirajongó. A hogyan, az a tanuló szempontjából fontos, nem a tanáréból.
Persze, hogy beszélgetni beszélgetve lehet tanulni, a motiváció, hogy a partner megszólaljon idegen nyelven, az azonban gyakran nem könnyű.
Nem érdekel különösebben, hogy ki a hibás, az érdekel, én mit tudok tenni. Én azt tudom tenni, hogy beszélgetek. Kérdezek, odafigyelek a válaszra, érdeklődöm, és a diákban is megpróbálom felkelteni az érdeklődést. A megismerés vágyát.
Klára, az én gyerekeim is könnyen tanulnak nyelvet. Nem feltétlenül angolt, a két nagy spanyol kéttannyelvűbe jár, a kicsike meg ugye nem itthon járta az elsőt. Ők ebbe szoktak bele, azt tapasztalták kicsi koruktól, hogy a szüleik több nyelven is beszélnek. Hogy a vendégeink gyakran nem beszélnek magyarul.
Csakhogy az én tanítványaim háttere nem ilyen. Van, hogy a szülő írástudatlan. Tehát többet kell adnunk nekünk tanároknak, mint mondjuk egy elitgimi tanárainak. Vagyis dehogy. Rosszul fogalmaztam. Mást kell adnunk és másképpen. Az eredmény is más.
A főnököm egy olyan nő, aki hallott már olyanokról, akik nehéz körülmények között élnek. Ösztönösen távol tartja magát tőlük. Ő ugyan beszél idegen nyelven, de ha vendégek jönnek, tolmács kell. A vendéget fogadó diákok nyelvtudásáról, a szakmai cserére kiutazó diákok nyelvi kompetenciájáról nem kérdezik a nyelvtanárokat. Van, hogy tehetséges, jól beszél, de családi körülményei miatt nem tud fogadni. Ezek a gyerekek alig-alig jutnak külföldre az iskolával.
Lenne még sok minden, de most rohanok. :)
Nem a magyartanárok bűne általában, hanem a szar nyelvoktatás bűne, mert még nem nevelődött ki az a nyelvtanárgeneráció, aki 1) nem megélhetési nyelvtanár 2) nem átképzett orosztanár, elzárkózva minden újdonságtól - ezen kívül a nyelv amolyan kényszerzubbony: legyen nyelvvizsgád, mert... emelt szinten érettségizz, mert... anélkül nem lesz diplomád, nem fognak felvenni, nem lesz jó munkád, stb. stb. de minek? egyik sem a nyelvtudásról szól.
VálaszTörlésA fentiek miatt az egészet a kapáláshoz tudnám hasonlítani.
Az írásos referálásba pedig szerintem azt írd, amit a posztban, plusz még azt, hogy SAJNÁLATOS módon (mivel ez nem tanulmányi verseny) nem szelektálunk, mert nem is szelektálhatunk nyelvtudás alapján az ilyen programoknál. Ha pedig olyan funkcióba kell diák, akkor tessék szólni időben, hogy kiválaszthassuk, mert hiszen a kosármeccsre se azokat nevezzük a csapatba, akik felmentettek tornából, ugyibár.
::)) Közben azért egy kicsit megnyugodtam ám, mert tényleg tegnap két olyan csoporttal próbáltam beszélgetni, akik nincsenek szokva ehhez, újak a 'kezem alatt'. Ma tovább kísérleteztem egy olyan csoporttal, akiket már legalább tavaly én tanítottam, és ők meg ma szívesen beszélgettek velem. Ettől egy kicsit az életkedvem is megjött.
VálaszTörlésGofri, abban ugyan nem adok neked igazat, hogy a nyelvtanárok rosszul képzettek így an blokk, mert szerintem van jól képzett is. Aki ismer egy csomó módszert, felkészült satöbbi. Meg van olyan is, akiről te írtál, de hát ez minden tárgyra igaz szerintem. Arról nem is beszélve, hogy akkor megint a ki a jó tanárhoz lyukadunk ki, és erre meg azt kell mondjam, ez majdnem módszerfüggetlen, mert jó tanár lehet bárkiből, aki jó ember. Jóvanna, most majd ezt ízekre lehet szedni. Mindegy. Bevállalom.
Abban viszont maximálisan igazat adok neked, hogy amíg ugye a nyelvtudást egy országban szinte kizárólag vizsgaszázalékban mérik, hát ott ette meg a fene az egészet. Mert azt meg tényleg mindenki tudja titkon, hogy a tudás nem egyenértékű egy sikeresen abszolvált vizsgával. És persze akkor ez ilyen általánosan is érthető, mert egy diplomától még nem lesz senki okos és tájékozott.
különben ilyenkor meg örülök, hogy nem egy gyakorló gimiben tanítok. De ez megint nagyon hosszú, meg nem is feltétlenül tartozik ide. ::))
Az elején két szülői tapasztalat. Egyik gyermekem az általánosban németet tanult(?) 4 évet 3 tanártól 3 féle könyvből. Másik gyermekem ugyanott 6 évet tanult(?) németet 5 tanártól 7 féle könyvből (csak azért tudom, hogy mennyi, mert sajnáltam kidobálni még azokat a nyelvkönyveket, kisebb vagyontérő / árilag). Aztán a nagyobbik gimiben németet 3 tanártól 4 könyvből, úgy ahogy (közepes érettségi) - olaszt választott második nyelvnek, négy évig három tanártól 3 féle könyvből..... A kisebbik gyermek most gimiben 5. éve németet a második tanártól a második féle könyvből, angolt az első tanárától ---- egyfajta tematika alapján - 5 éve.... Azonkívül jár most egy nyelviskolába, plusszként mert középfokú német nyelvvizsgát kíván tenni..... Szóval azt hiszem ezek után Bábel zűrzavara semmi a nyelvoktatás képest.
VálaszTörlésAztán folytatom majd egy következőben....
Az hogy beszélve lehet tanulni a nyelvet igaz lehet. Mert P. kisleánykám meséli, hogy bizony a nyelviskolában beszélnek, beszélnek, és beszélnek... sokat, sokfélét. Szituációkat. Életképeket. A suliban pedig... szótárazás, magolás, szódolgozat. Wazze, mint anno nekem a középsuliban az orosztanulásnál. No aztán a napokban ledöbbentem, hogy mennyi mindent tudok én oroszul a mai napig. Valakivel beszélgettünk erről, és csak úgy jöttek a szavak, a ragozások, meg ezek a csupa haszontalanságok. De beszélni nem tudnék, olvasni még igen, de hogy mit is?????
VálaszTörlésÉs még egy apróság. Én sohasem tanultam horvátul, csak anno hallgattam a Radiopecsuhá 18 órás adását (mert anyám imádta a kólózenét), szóval dalmát nyaralásaim harmadik napján kényszerűségből simán elbeszélgetek "kamionos-nyelven" persze, boltosokkal, benzinkutassal, kofákkal a piacon és értem a táblák szövegét.
szerintem a főnököddel túl sokat foglakozol,(itt a blogon is),(persze úgy tűnik ő viszont:) amit ő mondd, az eleve valamiféle ellenállást vált ki belőled - nem lehetne vele megbeszélni a dolgokat?, közvetlenebbül, akármilyen nyelven ...:)(valami közösre gondolnék, amit mindannyian beszéltek, ha egyáltalán van ilyen...(?)
VálaszTörlésJa és valami nagyon fontos! nemhogy nincs egyedül üdvözitő módszer, hanem váltogatni is kell...(de hidd el, hogy ez az óraeleji bemelegitő beszélgetés, igen, ha úgy tetszik semmiségekről, mindenképp hasznos!!! és ehhez nem is kell külön "motiváció" (a gyerekek - legalább is az én időmben még - imádtak beszélgetni , pláne tanárral,akkor ők is kérdezhettek!:)
Ja, és fő a játékosság.(idegen nyelven beszélni, hebegnihabogni eleinte maga is az - "szerepjáték" is, és akármilyen szocio- környezetből jönnek... minden gyerek szeret játszani,nem értem miért hivatkozol háttérre. Neked kell megtanitani őket angolul beszélni, nem?ha te vagy a tanárjuk... bocs, de nem értelek, sok szempontból!
Lehet, hogy a főnökömmel kapcsolatban igazad van. Talán nem kellene foglalkoznom vele ennyit itt sem. De ártani sem árt. ::)) Ami a közös nyelvet illeti, még nem találtam rá. Lehet, hogy már nem is fogok.
VálaszTörlésMinden óra elején beszélgetünk azokkal, akik erre hajlandóak. Hogy régebben erre mindenki hajlandó volt? Azt hiszem, többnyire igen. Hogy manapság? Nem. De igyekszem. ::))
Most azt hiszem, az utolsó bekezdésed előtt én állok értetlenül. Én nem mentséget kerestem. Ha így értettél, akkor biztosan rosszul fogalmaztam. A diákok nyelvtanulási kompetenciáját azonban leginkább, mindennél fontosabban a családi háttér, a szülők iskolázottsága határozza meg. Most szaladok jógára, de ha kíváncsi vagy a felmérések eredményére, akkor előásom neked. :)
Ettől naná, hogy nekem kell megtanítani őket angolul. Ezzel semmi bajom, ez a munkám. ;)
@Sasó: Érdekes, hogy oroszul nekünk is mindenfélét meg kellett tanulni, de beszélgetni nem beszélgettünk sajnos. Ezt a mai napig sajnálom. :(
VálaszTörlés@Aliz: Két érdekes tanulmányt (?)is találtam. Az egyik egy 2009-es Iskolakultúrában olvasható az általam nagyra becsült Nikolov Marianne és munkatársai munkája. Szakképző intézményekben jártak, így segít képet kapni a helyzetről. :)
VálaszTörléshttp://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2009/2009-5-6.pdf
Amiről pedig beszéltem:
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=fokuszban_nyelvoktatas-03_nikolov_marianne
Itt lehet a nyelvtanulás hatékonyságát befolyásoló tényezőkről is olvasni, meg még sok minden másról. :)
"szürke minden elmélet..." (Goethe)
VálaszTörlés