Kórtörténet

Az ember néha melléfog a vasaláshoz választott filmekkel, ami alapvetően nem nagy baj, csak bizony a vasalás megsínyli a dolgot. Több az ingekbe belevasalt véletlen vonal. (A varróshéten azt mondta valaki, ezt zsidónak hívják, de sehol nem bukkantam a nyomára, vajon tényleg-e.)
A film Jodie Foster rendezése, ami jó hír, mert kedvelem ezt a nőt. A film főszereplője Mel Gibson, aki (bármennyire is balfék volt az utóbbi években) nagyszerű színész.
A film egy megkeseredett, depressziós férfi drámai küzdelme az életben maradásért. Walter Black élete értelmet veszít, a család széthullik, a vállalkozás zuhanórepülésben, mélydepresszió, halálvágy - körülbelül ezt az ívet vázolja Foster az első fél órában. Aztán jön a hód, vagyis a Hód, egy báb, aki kezébe veszi Walter életét, és gatyába rázza az életunt férfit.
Igen, de ami működik a mesékben, működik az kis érzelmi kapcsolatokkal terhelt szituációkban (munka), nem működik a családban. Illetve hosszú távon nem működik. Mert az ember otthon mégsem hordhat álarcot. Vagy ha hordhat, akkor a kapcsolattal elég nagy gondok vannak.
A nagyon bénán A hódkórosnak fordított, eredetileg a The Beaver című film akár nagyon jó film is lehetne. Jó a témaválasztása, elég jók a színészek, zene rendben... Mi a bajom vele?
A legfontosabb probléma pont a filmben egyszerűen megdöbbentően zseniálisan játszó Mel Gibson. Túl jól játszik. Ez nagyon hülyén hangzik, de van, amikor a túl jó, sok egy filmben. Ha ez a film egy monodráma lenne, nem lenne bajom, de nem az, és Mel Gibson úgy játszik le maga körül mindenkit, hogy gyakorlatilag megsemmisíti a körülötte lévő színészeket. Az ő alakítása miatt érdemes a filmet megnézni, de sajnos ez kibillenti a filmet.
Kár, tényleg kár, pedig marha jók a mellékszerepeket játszó színészek is, Jodie Foster például, de Anton Yelchin kiváló is lehetne, csak ...
A másik gond a film ritmusa. Szeretem a lassú filmeket, csakhogy a lassú filmeknek is mindig gördülniük kell tovább a saját ritmusukban.  A hódkóros esetében ezt nem éreztem, nekem túl gyakran tűnt úgy, hogy elakadt.
Persze nem vígjátékról beszélünk, sőt drámában is az igen nyomasztó kategóriáról. A fényképezés igényes, az operatőr kiválóan oldotta meg a feladatot, érdekes kameraállásokat látunk, kifejező képeket.
Összességében a filmet nem ajánlom vasaláshoz, mert túl gyakran kell megállni gondolkodni, túl gyakran kell önvizsgálatot tartani, túl gyakran kell az élet értelmén és értelmetlenségén elgondolkodni.
Viszont mindenképpen ajánlom, mert jól mutatja be ... mit is? Az ember sokszor sikertelen küzdelmét, hogy értelmet találjon az életében.
A film zenéje is kiváló.