"A japán festő, Hokusai hatvanszor változtatott nevet, hogy hatvanszor ünnepelhesse a születését. "
Eduardo Galeano
Egyébként ha hatvanszor nem is, harmincszor szinte biztosan. Ez most arról jutott eszembe, hogy már nagyon kezdek hozzászokni az Izabellához, olyannyira, hogy ha valaki utánam kiabálna az utcán, Isten bizony, még hátra is fordulnék. A héten meg ketten is a civil keresztnevemen szólítottak a telefonban olyanok, akiktől ezt egyáltalán nem szoktam meg. Nagyon meglepett, sőt bevallom, valahogyan idegenül is hangzott.
Akkor most ki vagyok én? Már Biedermann Izabella is?
Igen, Biedermann! Izabella is vagy. Nekem egyébként tökmindegy hogy hívnak. Minden néven olvaslak. :)
VálaszTörlésMegtisztelsz. :) De a kérdés az, a név visszahat-e a viselőjére. Hogy más-e az ember, ha nem az, aki. Illetve az aki, de lesz-e más is? Valami ilyesmik. Melegben tulajdonképpen azt sem könnyű eldönteni, mi a kérdés.
VálaszTörléste választottad a neved (Max Frischtől szabadon), tehát akkor eleve a név hatott rád, mielőtt viselted volna...:), mi itt a kérdés?!
VálaszTörlésamúgy meg: "nomen est omen")
Ez igaz, látod Aliz, te mindig tiszta fejjel gondolkodsz. Azt hiszem, tényleg kicsit kiment a fejemből, hogy ez a név nem valami véletlen.
VálaszTörlésEz igaz. Valamint Hokusai mind a hatvan neve viselése közben tudta magáról, hogy kicsoda. (A metszetei legalábbis ezt mutatják.) Nekem Zé vagy minden alakodban és neved mögött. Mert a Zé az Zé. Azért Izabella, mert Zé. Világos?
VálaszTörlésÉrtem. Azért Izabella, mert Zé. Világos. :::)))
VálaszTörlésA nevekről, pontosabban saját megnevezésünkről írtam francia blogomon egy kisebb "elmélkedést". Majd megpróbálom átkölteni a magyarra is...
VálaszTörlésÓ, köszönöm. :)
VálaszTörlés