Évente egyszer legalább újranézem ezt a filmet, most éppen az ominózus Gene Hackman mondat miatt, amiről jól kiderült, nem is ő mondta, nem is ebben a filmben és nem is Will Smithnek. A többi stimmel.
Az újranézéseknek csak részben van köze Will Smithhez. Nagyobb részben azért mégis az ötletnek, Gene Hackmannek és a kiváló rendezésnek tudom be, hogy időnként ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy megint betegyem a lejátszóba.
A történet maga nem új, a hatalom és a kisember harca, persze modern környezetben, háttérben az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatallal, meg egy korrupt politikussal. A film az összeesküvés elméletekben hívők nagy táborának szimpátiájára tarthatott számot már 98-ban is, amikor elkészült, de számomra azóta sem csökkent a vonzereje.
A lövöldözésen, furfangos lehallgatásokon, üldözéses jeleneteken túl, legalábbis szerintem, a film gondolatilag is rendben van. Szépen ábrázolja a kisember kiszolgáltatottságát, és (kis segítséggel= volt CIA ügynök) vigasztalóan varázsol belőle hőst. Hiába, kell egy kis önbizalom nekünk is a világ ellenében.
Jó, nem egy romantikus, ingáztató darab, lehetőleg csak az vasaljon rá, aki szereti az akciójeleneteket, meg az efbíjájos kütyüket.
Aki nem csak Will Smith játékára és formás testére bukik, az sem lesz csalódott, mert a filmben nagyszerű színészek játszanak. Gene Hackmanen kívül lehet még örülni például John Voightnak, Gabriel Byrne-nek és Jason Leenek is, hogy csak azokat említsem, akiket én is kedvelek.
Ja igen, és csak párszor tartja néhány idióta vízszintesen a fegyverét lövöldözés közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése