2011. július 24., vasárnap

Vasárnap








Az ébresztőórának igen sok haszna van. Júliusi vasárnapokon például az, hogy arra emlékeztet, alhatok tovább büntetlenül. A szabadság legbékésebb órája ez, amikor lenyomom a gombot, és hagyom, hogy a testem visszasüppedjen az alvás tündérmocsarába. Furcsa, de ilyenkor még a rémálmok is megkegyelmeznek. Ez az egy, ébrenlétből ellopott óra többet ad, mint az egész éjszaka.
Lénárdnak igaza van, boldogtalan az az ember, akinek az álmát és a gondolatait ébresztőóra vagy telefon berregése szakítja szét. (Nem pontosan így mondja, de már bedobozoltam az ő könyveit is, úgyhogy nem tudok szó szerint idézni.)

2 megjegyzés: