A mindentudás világegyeteme

Úgy fest, a huszonegyedik század az azonnali hozzáférés lehetőségével, és az azonnali megosztás vágyával már egyre kevésbé a megismerés, és egyre inkább a kinyilatkoztatás évszázada lesz. Mindjárt mondom is, nem biztos, hogy így lesz, sőt reménykedem, hogy rosszul gondolom.
Az interneten, a televízióban és a rádióban alig-alig hangzik el a talán szó. Legtöbbször kinyilatkoztatásokat olvasok.
Lehet, hogy tévedek, de mintha mindenki teljesen biztos lenne abban, amit mond. Hogy a Nyugatnak bealkonyult. Hogy eljött a munkaalapú társadalom kora. Hogy Amy Winehoouse nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy így haljon meg. Vagy hogy nem volt joga ilyen példát mutatni. A norvég merénylő meg ennyi meg annyi halottat akart. Hogy a norvégok így jártak, mert nem voltak felkészülve. Hogy a norvégok bezzeg fel sem fogják a saját tragédiájukat, mert ilyen hülyék szegények.
Ez van. Mindenki tud mindent. De még ez is hagyján, mert meg is mondják nekem.
Kicsit olyan ez, mint amikor a falusi nénik megmondják a tutit a Jockey-ról. Hogy nincs bennük egy csepp kétely sem. Ilyennek látom manapság a tanítványaim, a kollégáim, a körülöttem élők, a világ meglehetősen nagy részét.
Ahogy Esterházy Péter olyan szépen szavakba öntötte: "Már csak azért is, mert ez az egyik mostani (társadalmi) problémánk, ez a futballistás hangvétel. Mindenki kiabál, és ebben a zajban legföljebb a saját hangunkat halljuk, vagy azt se, csak az értelmetlen csörömpölést, amelyből a saját igazunkat olvassuk ki, kiabálnak az újságcikkek, de kiabál az újságkihordó is (ha van még), a közbeszédből, de a mindennapiból is egyre inkább hiányzik a halk, figyelmes tűnődés, a hangerő következtében mindenki magabiztos, mindenki ért mindenhez, a morális válságtól a monetárisig, és mindenki mindenkit küld az anyjába ... "

A baj az, hogy a tapasztalatok alapján, a világ kevésbé működik kinyilatkoztatások és az egyetlen igaz út követésével vagy a mások odaerőszakolásával. A világ a próbálkozások és a gondolkodás rögös útján szokott előre jutni.

Tim Hardford a próbálkozások fontosságáról beszélt, no meg arról, nem hasznos, ha tévedhetetlennek gondoljuk magunkat. (Sajnos egyelőre csak angolul érhető el az előadás, de pár hét múlva biztosan fent lesz az oldalon a magyar felirat is.)